Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

- ' ‘i '

Költemények.

Megállj magyar, megállj vitézlő nemzet, Gyászos bukásod nem kívánhatod ;

Kell, hogy újabb fény közt szülendő ezred Virulni lássa hősi magzatod ! — <

Kell, hogy erős karral, csaták hevében Áldozva vért megóvjad ős-hited ;

Kell, hogy, miként dicső apáid régen Dalolva zengj Márjának éneket.

Csatára hát szűz szent Anyánknak népe, Csatára fel remélve szüntelen ; — Fénylőbb jövő kél a jelen helyébe;

Tiéd a jog, tiéd a győzelem 1 Csatára hát, zászlód magasra lengjen, Sugár-kereszt legyen fölötte jel ! —

Ki az, ki veled szembeszállni merjen ?

Oh rajta hát ! — döntő csatára fel.

Szóljon zenegve harczok harsonája,

Hadd verje fel szavával a csendet ! Megjő az ébredés dicső órája,

Amint a kürt kemény csatát jelzett,

Ne félj hivő magyar, bűnöd súlyos bár,

S üldözve kél nyomába szenvedés,

Ne félj ! — reád annál dicsőbb jövő vár, Minél nemesb lesz most az ébredés !

Ébredj magyar, milljók csodálva néznek ;

Apáid árnya gyújtva int feléd : — Nevedhez illőbben nem ülheted meg Létednek ezredéves ünnepét.

Oh rajta hát égjen hited világa,

Szórjon súgárt vakítva, mint elébb ;

S fölzendül a győző dicsének rája Ország-világ csodája szittya nép!

RORATE COELI.

Önkény tombol a jog felett S nem birja győző mámorát ! Zsoldos serge őrjöng balhitében : Végre ! lédült a sziklagát.

Róma ! Ütött a boszú. . . Jer !

Imádkozzunk :

Rorate coeli desuper.

169