Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
Költemények. 167 Bálványt imád már, Isteni lényt nem, e Pénz-istenítés balhitű százada, Fény-csillagát ősid honának Hajh! ne keresd magyar a nagy égen! Árpád hazát itt, égben a hit adott ; Erkölcsidet nem tőled nyeréd magyar? Hálád magas jeléül irtsd ki —• S nagy nevedet koszorúzni fogják ! Nem teltek Árpád törpe utódai? Hit tett erőssé a Duna partjain! Fejszét emelsz a tölgy gyökének, Mely fejedet híven óvja vésztől!? Szent a hon, oh! szent! Istenem alkotá. Belénk is oltá szeretetét hiven, Ezer veszélylyel küzdve hullt el Tomory! S mit teve hős Kapisztrán? Zászlónkat Isten szelleme lengeti; Szent eskü véssél zengnek ajkaink Alkut nem értve Istenünkért S hőn szeretett, nyomorult hazánkért: « Fel régi kardunk Krisztusi hit jele! Velünk van Isten mennyei szent szava, Péter hajója ősz halásza ! Nem tipor el feje a pokolnak Jöjjön reánk bár lutheri fergeteg, Vértezve állunk szembe csatára kész Élő hit és jog fegyverével, Gyilkos aczéljuk elébe állunk. Isten ! magasság végtelen Istene ! Szent áhítattal kér sereged szive : Borítsd reánk szelíd egednek Kék derűjét ragyogó palástként !
