Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
I. Rész. Fordítás
100 Az államhatalom feladata és jogköre. iskolába s teljes ellátásáról gondoskodik. Nyilvánvaló, hogy házigazdájának kizárólagos feladata a jövendő tudós testi szükségleteiről gondoskodni. De ebből tán az következik hogy nem kell tekintettel lennie azon magasabb életczélra, amelyért a diák nála tartózkodik ? Korántsem. Sőt inkább a házi rendet úgy kell beosztania, hogy az a diák tanulmányait nem csak ne akadályozza, hanem lehetőleg megkönnyítse. Hasonlóképen áll a dolog az államhatalommal is. Közetlenül a társadalomnak csak földi jólétét gondozza, emellett azonban állandóan szem előtt kell tartania azt a magasabb czélt, amelyért az emberek a földön vannak. S ne higyjük, hogy ezen alapelv kevésbé fontos a felsőbbség eljárására. Egészen más törvényeket hoz, más rendeleteket bocsát ki oly kormány, amely hisz az ember örök rendeltetésében, mint az olyan, amelynek fogalmai szerint az ember pusztán felsőbb rendű állat, amely a nirvánában leli majd nyugalmát. Az egyiknek zsinórmértéke a dekalógus örök alaptételei és a kereszténység alapelvei lesznek, a tisztviselők kinevezésében pedig a vallásosság és erényesség lesz irányadója ; a másik csak a földi élvezetek eszközeinek lehető legnagyobb bőségére fog gondolni, és a tisztviselők megválasztásában ügyességre s fortélyosságra lesz tekintettel. Jól tudjuk, hoy beszédünk sok államférfiunk előtt érthetetlen. Annál szükségesebb azonban, hogy az igazság örök elveit újból és újból hangoztassuk. 3. A közjóról való positiv gondoskodás nem jogosítja fel az államhatalmat mindazt tenni és parancsolni, amit annak előmozdítására hasznosnak hisz. Ezt a jogát elismerni annyi volna, mint kiállítani neki egy zsarnokságra felhatalmazó levelet, ami szükségképen szoczializmusra vezet. Hisz a szoczialisták épen azon véleményben vannak, hogy a közjó az összes munkaeszközöknek egyesítését és az összesség által való fölhasználását kívánja. Ha tehát valamely szép napon sikerülne nekik a népképviselők többségét a maguk részére vonni, akkor az említett elvre támaszkodva, kényszerorganizácziójukat minden jogi formában keresztülvihetnék, és a mai társadalmi rend sírján csakhamar elénekelhetnék a: „Fűit Ilium“-ot. Aki ezen végkövetkeztetéstől visszariad, annak azt is el kell ismernie, hogy a felsőbbség a közjót előmozdító törekvésében szükségA
