Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

Humanitás és keresztény szeretet.

71

béri gyöngeségeket, de semmikép sem az emberi természettel szükségkép összekötött, dicső erényeket jelenti.

Az egyházatyák közül Gergely a »homo«-nak »humus«- ból való eredetére támaszkodik, midőn mondja: »Quia homo de humo sumptus, judicia Dei discutere illius non est.« Seneca pedig úgy vélekedik: »Omnia humana brevia et caduca sunt.« — Minden ami emberi, magán viseli a múlandóság és gyarlóság bélyegét. Ebből láthatjuk a szó különböző jelentéseit. Cicero, aki a humanitást az okosság mellé állítja és mindkettőt Pomponius által ültetteti át Athénből Rómába, ismét másképen beszél.

Ezen kis nyelvészeti kitérést azért tettük, mert nagyon kívánatos, hogy a »humanitas« és »humanus« fogalmak ne alapúljanak hamis föltevéseken. A két fogalomnak eredeti jelentése orrunk előtt van s ne keressük azt fejünk, vagy a csillagok fölött. Amit mi humanitás alatt értünk, azt a régiek már ismerték és gyakorolták. Hogy hogy? A föld az ember teremtése előtt készen volt, az ember -— homo — de humo sumptus a föld göröngyéből teremtetett és ezzel a föld tevékenységének talaja is megadatott. A humanitás nem az ég szülötte, hanem egészen és tisztán földi viszonyok, kicsiszolt egoizmus szüleménye, tisztán emberi gerjedelmek kifolyása. Máskép áll a dolog a keresztény szeretettel. Ez Krisztussal és a kereszténységgel jöhetett csak napfényre, oly eszméket pendített meg, melyek nem e világról valók, oly tant, amely mindentől, mit eddig tanítottak alapjában különbözött, az önmegtagadás és lemondás elvét, mely a keresztény éra beállta előtt hirdetett minden emberi princípiummal ellenmondásban volt. Ha a világnak nem is kellett külsejét változtatnia, de minden bizonynyal szívét, érzelmét, észjárását. A keresztény szeretet áldozatokat követel, de ezeket nem kell áldozatoknak tekinteni, a keresztény szeretet valami belső, valami szívbeli, amely minden fitogtatástól s nyilvánosságtól irtózik és legszívesebben mély csendben és titokban működik s csakis akkor lép a nyilvánosság terére, ha az valóban elkerülhetetlenül szükséges. »Amate nesciri« ez a keresztény szeretet jelszava, míg a humanitás a »profanum vulgus«-t nem csak hogy nem kerüli, de sőt serényen keresi.