Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

Kevélység és alázatosság.

63

E tiszteletreméltó társaság nem sajátkezűleg alakította agyvelejét és azért nincs is érdeme e legnemesebb szervezet alkata körül. Ha valaki évekig könyvek mellett ül, melyek mind egy és ugyanazon tudományra vonatkoznak, ha évekig a legczélszerűbb vezetés alatt áll és ha végre azt a tudományágat választja, melyhez leginkább van kedve : oly nagy csoda akkor, ha választásának szerény körén belül valamit véghez visz és benne meglehetős jártasságot szerez ?

Mit nem tettek már előtte évezredek alatt, aminek ő hasznát vette ? Nem mozog-e ősrégi tudomány talaján ? Nem tette-e le száz és száz elme az alapkövet azon feladat megoldására, melynek előmozdításán ő, a késő örökös fáradozik ? Erről a tudósok jelen nemzedéke semmit sem akar tudni. Azt mondják: »az ember magára van hagyatva« és a géniusz szárnycsattogására hivatkoznak, mely sohasem volt érezhetőbb mint mostanában, továbbá a találmányok fontosságára és a gyors munkára, mely századunkat az elmúlt századok elé és fölé helyezi.

Oh persze ! Könnyű jól érezni magát annak, kinek lábai alá szőnyeget terítenek és kinek a legválogatottabb kedvencz falatokat dugják szájába; természetesen tovább ér, aki négyes fogaton jár, mint a gyalogos, valamint az, aki gyorsvonaton utazik, messze maga mögött hagyja a hintót De mi mindennek nem kellett történnie, míg gyorsvonattal lehetett utazni ? A te ügyességed az, mely oly gyorsan előre visz ? Egyedül a te éleslátásodnak köszönheted az uj találmányokat ? Nézd meg saját lábaidat és azután dicsekedjél, hogy kengyelfutó vagy. A ti büszkeségiekkel, tanár urak, épen úgy áll a dolog, mint minden más képzelődéssel. Oly kevéssé van okotok tudástokra büszkélkednetek, mint az alvónak álmodott koronájára, vagy a koldusnak arra a millióra, melyet az álomisten álmában varázsolt szemei elé.

Nem máskép áll a dolog a büszkeség egyéb elfajzásai- val sem, még magával a helyes értelemben vett férfibüszkeséggel sem. Mert hogy lehet valaki büszke arra, hogy a Gondviselésnek úgy tetszett, hogy felszabadítva őt az asszonyi gyöngeségektől, a férfinembe sorozza ! ? Az ő érdeme az, hogy így és nem máskép jött a világra és hogy nem lehet vele úgy bánni mint azzal, aki testileg és szellemileg gyönge ?