Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

48

A modern társadalom hamis eszméi.

ne Graecis unquam, nisi Latine, responsa darent. Quin etiam ipsa linguae volubilitate, qua plurimum valent, excussa per interpretem loqui cogebant, non in urbe tantum nostra, sed etiam in Graecia et Asia : quo scilicet latinae vocis honos per omnes gentes venerabilior diffunderetur. Nec illis deerant studia doctrinae, sed nulla non in re pallium esse existimantes, illecebris et suavitate literarum imperii pondus et auctoritatem donari.«

Általános figyelmeztetésre találunk Senecánál: »Még sohasem nyugodott biztos alapon a gőgre alapított szerencse és a gazdagok hatalmuk tetőpontjára érve buktak el csupán azért, mert megfeledkeztek emberi gyarlóságukról.«

Midőn a zsidó király összeolvasta népét, hogy gyönyörködjék hatalmában, végiglehelt országán a dögvész és egész nemzedékeket semmisített meg ; és mit mond Cassiodorus : »Superbia turrim evertit, linguam confudit, prostravit Goliam, suspendit Aman, interfecit Nicanorum, peremit Antiochum, Pharaonem submersit et Senacherib interemit : sedes ducum superborum destruxit Deus et radices gentium superbarum arefecit.«

A kevélység építette a bábeli tornyot, ez zavarta meg a nyelveket, terítette le Góliátot, ölte meg Nicanort, tette tönkre Antiochust, fojtotta tengerbe az egyptomi Pharaót és semmisítette meg Senacheribot. Isten lerontotta a gőgös hadvezérek várait és gyökerestől kiirtotta az önhitt népeket.

Az egyházatyák és egyháztanítók óva intik a hívőket, hogy mondjanak le a büszkeségről és gőgről, sőt maga a keresztelési formula is azt követeli, hogy a keresztelendő ne csak a gonosznak, hanem a gőgnek is mondjon ellent. A leghevesebben azonban ama büszkeség ellen küzdenek, amely az alázatosság álarczát ölti föl, ama gőg ellen, mely koldus- köpenyegbe burkolódzik: »Még sokkal utálatosabb az a büszkeség, mely az alázatosság álarczát ölti magára és nem tudom, van-e utálatosabb bűn annál, mely az erény álarczát tartja képe előtt«, mondja sz. Jeromos.

Körülbelül annyiféle büszkeség van, ahány társadalmi osztály és állás létezik. Van nemesi, tudós-, pénz-, katona-, paraszt-, sőt még koldusbüszkeség is. Büszkeség és büszkeség