Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

Hangzatos, de hamis szavak. 39

Ez esetben nem volna oly jog, melyet valamely végső ok kedvéért el ne lehetne nyomni.

Szívesen megengedjük, hogy a birodalmi kanczellár nem mindig mérlegelte s nem is mérlegelhette fellengős szavait, de azt is tudjuk, mily nagy jelentőséggel bírnak e hamis eszmék korunk legkiválóbb államférfiának szájában s mily könnyen elvakíttatja magát a világ valamely beszéd értékére nézve a szónok neve által.

Miért is kívánatos volna, ha a közvélemény a német államférfiú nyilatkozatait — hogy saját szavaival éljünk —• ugyanazzal a »teljes közömbösséggel« fogadná, melyhez e német diplomata saját vallomása szerint »untig hangoztatott ártatlansága érzetében« egészen hozzászokott.

A német kanczellár 1872. márczius 14-ikén ezt is mondotta: »Nem megyünk Canossába«.

Sületlenebbet és épen azért szerencsétlenebbet nem mondhatott volna a kanczellár. Mit tesz az : »Nem megyünk Ganossába?« — Azt természetesen tudjuk, hogy mit értett alatta és mit akart vele mondani. Czélja volt a gyűlést biztosítani arról, hogy ha kénytelen lesz is a katholikus egyházzal békét kötni, e béke semmiképen sem lesz azonos a hódolással és önmegadással.

Ha a herczeg. egyszerű, félre nem érthető szavakkal biztosított volna erről, ugyanazt érte volna el, anélkül, hogy sértett volna s anélkül, hogy elsőnek hozakodott volna elő e történelmi tévedéssel.

A Ganossára való czélzásban sértés rejlett, mert a katholikus világnak, vagy legalább is a német katholikusoknak oly alávaló véleményét tételezte fel Rómáról, melyre senki sem gondolt, sőt a fenálló körülmények között nem is gondolhatott; annyival is inkább sértett, mert a világi hatalom némi lealázását is jelezte, ami csak Róma elleneinek malmára hajtotta a vizet ; de e czélzás történelmi tévedést is foglalt magában, ami azonban nem annyira a német államférfiú rosszakaratának, mint inkább a történelemben való járatlanságának tudandó be.

IY. Henriknek canossai útja tényleg politikai csíny s a pápára, VII. Gergelyre nézve a lehető legkellemetlenebb volt.