Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

Hangzatos, de hamis szavak.

35

Eltekintve a káromlástól, e mondás még a legkézzelfoghatóbb ellenmondást is tartalmazza. Ugyan ki fog ezen újdonsült forum előtt megjelenni? Talán mindenki, aki valaha élt e földön ? — a világítéletet legalább így kell gondolnunk. Isten Fia Ádám minden ivadéka fölött Ítéletet fog mondani.

A történelem itélőszéke előtt alkalmasint csak történelmi személyek, azaz oly emberek jelenhetnek meg, kikről a történelem megemlékszik, kiket a történetírás bírói széke elé idéz. Az emberiségnek roppant többsége ki van onnan zárva és csak egy kis rész bocsáttatik oda. Különös világítélet ez, mely a magán emberektől megtagadja az igazságszolgáltatást és a jogosságnak csak a fentebbi kis részre vonatkozólag enged szabad folyást ! Azonban hogy á’ll a dolog a polgárokkal és földmívesekkel, a foglyok és rabszolgákkal, kikről névleg a történelem egyetlen lapja sem emlékezik meg s kikről csak általánosságban szól ? Ha legalább az előkelőbbek s gazdagabbak jutnának teljes jogukhoz, de azokhoz hasonlóan ezek sem nyernek a bírótól változhatatlan ítéletet.

Hallgassuk csak meg az Ítéletet, melyet a világtörténelem mond. Az egyik történetiró nagy férfiúnak és jó politikusnak mondja X. királyt, a másik nagy bűnösnek és rossz politikusnak, a harmadik ismét máskép vélekedik róla és egyszerűen ostobának nevezi, ki a gonoszságra gyáva, jó politikusnak pedig együgyű volt.—-Igen ám, de tettek állanak előttünk, hisz a történelem épen a tetteket beszéli el. Csakhogy elbeszélni még nem, annyi, mint Ítélni, a tettek meg voltak már, mielőtt a történetiró tollához nyúlt volna. A tetteknek tanúi, azaz a kortársak bizonyára alkalmasabbak igazságos Ítélet hozására, mint a historikusok, még ha egyetemes történet- irók is. Ha ez emelkedett mondás szerzője a tetteket tekintette, nem volt szabad azt mondania: »A világtörténelem világitélet«, hanem ezt: »Tettei Ítélik meg az embert«, ami jobban megközelítette volna az igazságot s épületesebben is hangzott volna.

Azonban kifogásunk van azon bírói Ítélet ellen is, mely csupán a tetteket veszi figyelembe. A bíróul odaállított jogász nem elégszik meg a tettel, hanem keresi annak indító okát.

3*