Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

Az Itala maradványai Vulgátánkban. 375

emlékezetébe vésődtek, megtűrte javításában; hisz ő maga mondja: »Quae, ne multum a lectionis latinae consuetudine discreparent, ita calamo temperavimus, ut his tantum, quae sensum mutare videbantur, correctis, reliqua manere pateremur ut fuerant.« 1)

Csak ott, ahol az Itala egyes fontosabb helyeken tért el az eredetitől, engedett meg magának tulajdonképeni javítást, vagy megtette azt is, hogy az illető helyet egészen önállóan lefordította az eredetiből.2)

Ezek után megmondhatjuk azt is, hogy mennyiben nevezhető szt. Jeromos Yulgátánk szerzőjének. T. i. mint az ó-szövetség összes protokanonikus (a psalterium kivételével) s két deuterokanonikus (Tóbiás és Judith) könyvének fordítója, a szó szoros értelmében nevezhető Vulgátánk szerzőjének. Ellenkezőleg csak átjavítója a psalteriumnak s az új-szövetségnek, — a többi szentkönyvek pedig a régi Itala maradványai3).

__________

') Kaulennél G. d. V. 155. 1. idézve.

2) V. ö. Kaulen id. mű 155. lap.

3) Megemlítendőknek tartjuk e helyütt azon nevezetesebb kéziratokat, melyek a »Vetus Italicát< föltüntetik. Ezek: a Codex Lau- dianus, kiadta 1715. Hearne Tamás, Cod. Veronensis, Brixianus, Vercellensis, kiadta Bianchini 1749. A Cod. Colbertinus, kiadta Sabatier 1751. A Codex Cantabriensis, kiadták 1793. A Codex Claromontanus és Vaticanus, kiadta Ma'i biboros 1828. A Cod. Sangallensis, kiadta Rettig 1836. A Codex Bobbiensis e's Palatínus, kiadta Tischendorf 1847. Ide tartozik még a Cod. s. Theodorici is, melyet a Cod. Corbeiensissel együtt fönnebb (Sabatier után) idéztünk.