Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
I. Rész. Fordítások
Azyvetotiiskola. 11 és ellenlábasa a papnak. Állása és társadalmi befolyása, melyet a gyermekek által a szülőkre gyakorol, politikai működésüket eredményre vezeti, a tömörülési szellem pedig egyesíti erőiket a közös ellenség ellen. így történik azután, hogy a néptanító az yvetoti képviselő-választásokra is nem ritkán rásüti iskolamesteri bélyegét. Más társadalmi rétegek alsóbbrendű voltának felismerése bizonyos felfuvalkodott öntudatot ébreszt, miértis a tanítók elszigeteltsége, illetőleg különválása nem tekinthető másnak, mint e büszkeség és határtalan hiúság gyümölcsének. Hogyan is volna gondolható, hogy a modern felvilágosodottság színvonalán álló tanító egy vonalba helyezkedjék holmi falusi nyárspolgárral ? És talán azon körülmény, hogy a tanító a nép filléreiből előteremtett állampénztárból kapja fizetését, elégséges ok volna arra, hogy meghúzza magát?! Nincs nevetségesebb állítás, minthogy a tanító a tanuló ifjúságért van és hogy fizetését szolgálatáért kapja. A tanító léte a modern világnézet örök eszméjén alapszik és feladata nem a tanköteles gyermekek oktatása, mint egyesek gondolhatnák, hanem az, hogy nagy eszméknek szolgáljon s a dicső jövőt hirdesse. Fizetésről pedig már csak azért nem lehet szó, mert csak azért kaphatunk fizetést, ami magában véve megfizethető ; oly szolgálatnál azonban, mely egyáltalában megfizethetetlen, csak aránytalan jutalomról — holmi tiszteletdijról beszélhetünk. 2. A tanítás ezé Íja. »A tudás hatalom« kiálta fel Yvetot állami főgyógyszer- tárosa, midőn tévedésből egy embernek, ki ischiásban1) szenvedett, torokvizet adott. A főgyógyszertáros úr azonban elhamarkodott szavaival egyszerre két bakot lőtt. Először azáltal, hogy nagyon is bízott eredetiségében, holott ő csak használta, nem pedig föltalálta a mondást, másodszor azáltal hogy e mondást igaznak tartotta, holott a tudás hatalmáról szóló dogma már alapjában hamis. Ez azonban nagyon kö■) A test valamely részének bénasága. A ford.
