Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

Mikor ment ki használatból az Itala. 345

általános, hogy azt kivétel nélkül mindenki, még a közép- osztályhoz s a nép alsóbb rétegéhez tartozók is értették volna. Továbbá Itáliában s a római birodalomban mindenütt a latin volt a legismeretesebb nyelv ; hivatalos nyelvképen szintén csak a latin szerepelt, azonfelül egyes provinciákban, úgymint Hispániában, Galliában, Africa proconsulárisban stb. a hazai nyelven kívül csak a latint értették. Hozzájárult, hogy Róma, melyet szt. Péter és Pál apostol-fejedelmek a keresztény világ középpontjává tettek és vértanúi halálukkal megdicsőítettek, a tekintélyes római birodalom fővárosa volt ; s épen ennek tekintélye folytán nem csekély mérvben látszott hozzájárulni a keresztény vallás terjesztéséhez oly szentirás- fordítás is, mely e hatalmas nép nyelvén lenne írva.

Sokan belátva tehát a dolog fontosságát s jártassággal bírván a görög és latin nyelvben, nemsokára a két apostolfejedelem vértanusága után hozzáláttak a szentirás fordításához. Bizonyítja ezt szt. Ágoston is, ki azt mondja, hogy mindjárt »a keresztény hit első idejében« számtalan latin fordítás készült.*) A sok közül azonban csak egy approbál- tatott s örvendett közhasználatnak a latin egyházban ; a többiek amily gyorsan keletkeztek, ép oly gyorsan el is tűntek, még pedig azért, mert egyik sem bírt azon kellékekkel, melyek a jó fordításnál megkivántatnak.

Szent Ágoston megmondja az okot is, hogy miért fogadott el az egyház a sok közül csak egyet, t. i. mert a mellett, hogy amennyire lehet szószerinti, kifejezései híven adják vissza az eredeti értelmét s világosak is.* 2)

>) »Qui scripturas ex Hebraea lingua in Graecam verterunt, numerari possunt ; Latini autem interpretes nullo modo. Ut enim cuique primis fidei temporibus in manus venit codex Graecus, et aliquantulum facultatis utriusque linguae habere sibi videbatur, ausus est interpretari.« L. 2. de doctr. Christ, c. 11. Márkfi : Introd. in ss. 11. N. F. 124. lapon.

2) »Verborum est tenacior, cum perspicuitate sententiae. A többi fordítások, mint mondtuk, nem bírtak a jó fordítás kellékeivel. Ezeket szt. Ágoston két csoportra osztja ; az egyiken azok vannak »qui se verbis nimis obstrinxerunt« ; a másikon olyanok voltak, »qui non magis verba, quam sententias interpretando sequi maluerunt.« Szt. Ágoston de doctr. Christ. II. c. 11. Kaulennél : Geschichte der Vulgata llő. 1. idézve.