Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

I.

A szentirásfordítások különféle hasznáról általában.

tranwfsteni Üdvözítőnk az egyházat a mustármaghoz ha- M Mai sonlította, »mely kicsiny ugyan, de miután el- vetették, felnő... és nagy ágakat hajt, úgy, hogy árnyéka alatt az ég madarai ellakhatnak. « 1) Ugyanő megparancsolta tanítványainak, hogy elmenvén, tanítsanak minden nemzeteket s hirdessék az evangéliumot minden népnek ; s az apostoloknak és ezek utódainak sikerült is az »ég madarait«, a föld népeit lelkes és hosszú fáradozás után lánglelkük sugalta szavaikkal ezen fa alá összegyűjteni, azaz megtéríteni. Nemsokára azonban megtérésök után náluk is, mint egykor a zsidóknál, szükségessé vált a szentirást lefordítani.

A zsidók nagy része ugyanis részint a babyloni fogságba hurczoltatva, részint pedig Palesztinának N.-Sándortól való meghódítása után önként kivándorolva, idegen népek közé került. Itt mintegy kényszerítve voltak uj hazájuk nyelvét is elsajátítani ; később a fiatalabb nemzedék már kizárólag csak ezt használta; az öregebbek, kik még zsidóul értettek, lassan-lassan kihaltak. Később foglalkoztak ugyan ■»szent nyelvük« tanulásával, de csak mint tudományos stu>) Márk, 4, 31