Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
>-ww™i4<PWW /•f'WiwFOTewTT* 268 Munkál átok. mert egy és ugyanazon alanyról és tárgyról, ugyanazon értelemben mondatnak. Ha tehát kimutatjuk, hogy mily értelemben használják a sz. iratok a nomaívuv igét, akkor e helyen ugyanezen értelmet kell tulajdonítanunk a fióoxsiv igének is. A noi^aívuv — pascere, legeltetni — ige a szentirás- ban igen sok helyen ily értelemben használtatik : főhatalommal kormányozni. A sok példa közül ime egynéhány: »És eljövének Izrael minden nemzetségei Dávidhoz Hebronba mondván : . . . és neked mondotta az Ur : te legelteted — noifiaivHç — népemet Izraelt és te leszesz fejedelem Izrael felett.« ’) »És támasztok nekik egy pásztort, ki őket legeltesse, az én szolgámat Dávidot, ő legelteti majd őket (:rcoificuvei) s ő leszen nekik pásztoruk. Én, az Ur, pedig nekik Istenük leszek és az én szolgám Dávid közöttük fejedelem.« 2) »És te Betlehem, Juda földje! épen nem vagy legcsekélyebb Juda főbbjei között, minthogy belőled származik a vezér, ki népemet Izraelt kormányozni fogja »(xoiixcuveï)«3) »És szüle fiú magzatot, ki vasvesszó'vel vala kormányzandó (ó'g fiéllei jioificdveiv) minden pogányokat.« 4) De nemcsak a sz. könyvek, hanem a profán irók is sokszor használják a pásztor szót király, fejedelem, a legeltetni szót pedig e helyett : kormányozni. így p. Homér5) Agamemnont »népek pászto- torának« mondja. Kétségtelen dolog tehát, hogy midőn Jézus Péterhez fordulva mondá : »Legeltesd bárányaimat, legeltesd juhaimat«, hatalmat, joghatósági elsőséget adott neki. S ezt nemcsak az usus loquendi-ből, hanem magából a pásztor feladatából, kötelességéből is bebizonyíthatjuk. A pásztor ugyanis nemcsak azért van a nyáj mellett, hogy azt legelőre hajtsa, enn és inni adjon neki, hanem főképen azért, hogy a nyájat gonddal őrizze, vezetgesse, a tolvajok és farkasok ellen megvédje s tisztán tartsa. Már most vigyük át a képet emberek pásztoraira. Itt bizonyosan abban fog nyilvánulni a pásztori hivatal, hogy a gondjaikra bízott embereket czéljuk elérésére i) Par. II. 5. 1. 2. 3) Máté 2. 6. s) Iliász. II. k. 243. 2) Ezekiel. 34. 23. 24. 4) Jelenések k. 12. 5.
