Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

Látogatás Kalypsonál és Bürkénél.

155

akkor, ha ugyan szivük még nem fásult el egészen, ő rá vonatkozólag kivételt tesznek ; ha valaki meg nem becstele- nített szüzekről beszél előttük, gúnyosan nevetve vállukat vonogatják ; ha Isten anyjáról szólsz nekik, süketeknek tetetik magukat ; ha a gyermeki ártatlanságot mutatod nekik, frivol arczczal azt felelik, hogy minden gyümölcsnél meg kell várni, míg megérik. Az ilyen emberek számára csak egy férfi és egy női szent létezik és ezek Lingam és Toni. Szétrombolt életboldogság, megtört szívek képezik az ilyen ember főjellemvonásának silány díszítését. Ezek előttük mind csak apró tréfák, melyekre nem kell sokat adnunk.

A megcsalt leány halálra sírhatja magát, mi nem akartuk az ő szerencsétlenségét és következésképen nem is terheli az lelkiismeretünket, aztán utoljára is : a 16 éves leány csak nem volt már beszámíthatlan állapotban levő gyermek ? vagy talán kényszerítettük, hogy meghajoljon akaratunk előtt? vagy sokat adott talán a boldogság egy órájáért, ha most néhány kellemetlen perczczel kell érte megfizetnie ?

Ezt a világnézetet támogatja a keresztény erkölcsöktől való általános elpártolás; támogatja a modern törvényhozás, mely ez elpártolást helyesli ; támogatja a nyilvános közvélemény, melynek irányát a rossz példák s ezek istenítője, az irodalom adja meg.

Nem átallották egy jó házból való fiatal leány elcsábí- tóját biztosítani aziránt, hogy büntetlen marad, mivel ezt a csábítót Göthének hívták, sőt Brion Friderikát még szerencse- kivánatokkal is elhalmozták a sorsnak azon kegyéért, mely épen őt választotta ki arra, hogy a nagy költőnek mulatságul szolgáljon. Marikót, ki sok éven át volt Byron kedvese — »TEllooáoe? rá äytxxw« — társnői ugyancsak megirigyelték azért az állásért, hogy Byronnak ágyasa lehetett. Általában véve csak valami ünnepelt név, a hatalom vagy gazdagság híre kell ahhoz, hogy minden meg nem engedett viszonyról levegye a szégyenfoltot és tisztára mossa a legszennyesebb ruhát is.

Ha az állam és bíróságok a közerkölcsre nézve nem találják hátrányosnak, hogy meg nem esketett, vagy elvált személyek nyilvánosan együtt éljenek, sőt ha bepanaszolják őket, még oltalmukba is veszik fedhetetlenségüket : akkor