Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

A szép asszonyokról és férfiakról

és különféle személyes előnyökről közszájon forgó

mendemondák.

látszik, mintha az egész világ megegyezett volna ííUSBr abban, hogy bizonyos személyeken mindent szép- nek és jónak tatáljon még akkor is, ha rajtuk a szépségnek és jóságnak még nyomát sem lehet fölfedezni. — így nincs oly élő uralkodó, kinek elhatározásai nem volnának bölcsek, nincs császár, sem király, kinek bölcseségét hangzatos kifejezésekben nem dicsérnék. Ügy látszik,:mintha a bölcseség az uralkodók örökölt tulajdona, a szépség pedig a herczeg- fiak és — kisasszonyok kizárólagos szabadalma volna. Még a »La Belle et la Bête «-ben előforduló gyalázatos szörnyeteg is szép herczeggé változik át: »Az állat eltűnt és ő egy tündérnél is szebb herczeget látott lábainál.« Ép igy a gyermekápolók és dajkák is megegyeznek abban, hogy az állati alakban élő, inkognitóban szereplő herczegek is részesei a herczegi szépség közös birtokának. Mig a herczeget legnagyobbrészt szépnek tartják, addig a herczegkisasszony mindig valóban szép.

»Herczegnőm ! én mindenütt az Ön szépségét hirdetem.«

Nem is kell előbb le Prince des Feuilles-nek lennünk, hogy megértsük e fenkölt igazságot. Sőt a vadrózsáról szóló mese franczia alakjában azt hiszi, hogy a herczegnek sohasem látott kép tárult szeme elé: »egy herczegnő, ki 15—16 évesnek látszott s kinek kápráztató szépségében volt valami fenséges és isteni.« A herczegkisasszony még akkor is

9

Munkálatok. — A modern társad, hamis eszméi.