Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
I. Rész. Fordítások
Gazdagság és szegénység. Hl tettek indító okait kikutatni. Mily mulatságos okokat találna ! Anélkül, hogy a szakembereket valahogy megelőzni akarnók, egy pár kimagasló okra szeretnők a figyelmet felhívni. Azon kor egyik szörnyűsége volt, hogy az önkénytes szegénységnek nagy becset tulajdonított. A szegénységet nem úgy fogták fel, mint megvetendő, gyűlöletre méltó dolgot, hanem, hogy az Jézus tana által meg van szentelve. Jézus, a szegény gyermek emlékezete egész a jelen időkig fennmaradt és ismerünk egyleteket, melyek magukat a szegény gyermek Jézusról nevezik el. A Messiás szülei, ha királyi vérből származtak is, szegények voltak ; a világ Üdvözítőjének apostolai és tanítványai nem dicsekedhettek gazdagsággal s a Megváltó a gazdagságot épen nem sorolta azon eszközökhöz, melyek az embert legbiztosabban czéljához vezetik. A gazdag arra törekedett, hogy a világot megbékéltesse azon ténynyel, hogy neki nagyobb rész jutott a földi javakból. Kortársaink állítása szerint azon téves hitben volt, hogy senki sem föltétien ura birtokának s így az ő birtoka is csak kölcsönkép van adva a Teremtőtől ; azt vélte, hogy az írásba nem foglalt szerződés hallgatag föltételeit megtartani köteles ; azt vélte, nem halhat meg nyugodtan, ha a kölcsön felhasználásáról be nem számol. Egyesek annyira mentek, hogy a szerződés lejártát meg sem várták, hanem a kölcsönzött tőkét részletekben visszafizették, még mielőtt a hitelező kérte volna. így tett számos gazdag, midőn korosabb lett ; de sok fiatalabb is igy tett, azért, hogy szegény és szabad legyen ; így Giovanni Bernar- done, a posztókereskedő fia is, akit az egyháztörténelem és a szentek legendája assisi szt. Ferenoz, vagy seraphi szt. Ferencz néven jobban ismer. Azon fogalmakat, melyeket a gazdagról és szegényről a régiek alkottak, a mai világ már nem tudja megérteni és nagyot nézne, ha a szegénység pátriárkájának akadna oly ostoba követője, aki lemondana javairól s teljesen Istenre bízná magát. Gondoljuk csak meg e szörnyűséget! Ami után a modern emberi szellem annyira szomjazik, vágyakozik, azt a régi világban élő ember megkapta, más szóval vagyonhoz