Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
I. Rész. Fordítások
100 A modern társadalom hamis eszméi. Justiniánról aránylag kedvezően Ítélnek. Ezen uralkodó volt az, aki az egész világot csatazajjal töltötte be, szolgaságba hajtotta a szabad népeket, a leverteket súlyos adókkal terhelte, egyedárusította a kereskedelmet, a polgárt polgár ellen uszította, hallatlan jogi fogásokkal tüntette ki magát, sőt annyira ment gőgjében, hogy Jézus Krisztus és szent Anyjának nevét uralkodói czímerébe vette, olyképen, hogy azt állította, miszerint a világ Megváltójával és az Isten Anyjával közösen uralkodik. Ezen uralkodó, kit kortársai a sötétség fejedelmével való szoros összeköttetéssel vádolnak, a Caesarok ezen vérszopó utóda egynéhány ügyes jogászszal elkészítteté a római törvények új gyűjteményét, építőmestereivel alattvalóitól kizsarolt pénzen nyilvános épületeket emeltetett. Ez elegendő volt arra, hogy a szerecsen fehérre legyen mosva és hogy Justinián enyhébb világításba állítva, mint belátó, helyesen gondolkodó és felvilágosult úri ember legyen feltüntetve. Ha nem volt is Tribonián tiszta erkölcsű ember, ha a »Codex repetitae praelectionis« az elhamarkodás jeleit viseli is magán, de azért a tőle és munkatársaitól a körülményekhez képest rövid idő alatt elkészített mű minden, a törvény- hozásban csak némileg is jártas ember teljes csodálkozását vívja ki ; de azzal nem elégedtek meg, hogy Triboniánt a jogtudomány dícskoszorújába fűzték, hanem a romanisták az imperatort is, aki a gyűjtést elrendelte, a dicsőség egébe hurezolták fel és ott az előbbi kor legnagyobb törvényhozói közé helyezték. A romanisták véleménye győzött. Justinian »nagy« melléknévvel lett kitüntetve, hitsorsosai pedig nagyon szerették volna a szentek közé igtatni. Furcsa szent, akinek előbb hatályon kívül kell helyeznie az ágyasokkal való házassági törvényt, mielőtt szive vágyával — Acacius állatszelídítő leányával, a hypodrom feltűnő jelenségével és nem kevésbé ismert kéjhölgygyel házasságra léphetett ; különös egy szent, aki a hivatalos „ßaoifovg“ czímet „StaTrórg^-re változtatta és jobb szerette magát szolgákkal, mint alattvalókkal körülvenni ; csodálatos egy szent, kinek helyén a szent életű szerzetes, Prokop, ördögöt lát ülni bámulatra méltó egy szent,
