Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

mÊmmm

Az emberiség jótevői, népboldogítók. 93

dennap jöhet az Üdvözítő és rámutathat a köpeny felére, melyet neki a szenvedő és didergő képében vállaira vetettek.

Midőn ez istenfélő, jámbor teremtések betegeik fölé hajlanak s lefogják szemeiket, a keresztény szeretet s vidám áldozatkészség láthatatlan tanúit öröm tölti el. Isten angyalai meghajtják fejüket és diadalpálmát lebegtetnek, mert mélyen alant, lábaik előtt a gyöngék leggyöngébbjei a testiség Góliát jának, a dicsvágy sátánjának, az önzés ördögének fejére ta posták, győztek és azért angyalkéz tűzi fejükre a pálmát.

Felemlíthetnők az irgalmas testvéreket és számtalan más embert, kik majd ilyen, majd olyan alakban halmozzák el jótéteményeikkel felebarátjaikat ; csak az a furcsa, hogy a világ nem ismeri valódi s igazi jótevőit és valahányszor ilyenekről van szó, mindannyiszor azon divatos szélhámosságra és alakoskodásra utal, mely a mai társadalmat oly igen jellemzi. Persze ! A mai világ »jótevői« első sorban saját javukat keresik, de társaik azt kürtölik, hogy keblükben az áldozatkészség és a mindent átölelő emberszeretet csodája ütött tanyát.

2.

»Károly Ágost, vagy 77-ik Lajos király« — olvassuk bizonyos történeti műben, — »meghalt 2b évi szerencsés uralkodás után ezer négy-, öt- vagy hatszáz — s ennyedik évben s ősei mellé, a családi sírboltba tétetett.« Uralkodása boldog lehetett, de hogy alattvalói boldogok voltak-e uralkodása alatt, az már más kérdés ! Közönségesen azt az uralkodást mondják szerencsésnek, amely alatt az ország egy talpalatnyi földet sem vesztett, sőt inkább jó nagy területtel és sok lakóval gyarapodott ; szerencsés az uralkodás, ha nem ingott meg az uralkodó trónja, ha a király főn tudta tartani országa tekintélyét s a külföld tisztelettel adózott neki, vagy félt tőle.

Meg kell engednünk, hogy a boldog uralkodás mindezen kellékei meglehetnek, anélkül, hogy a nép boldognak érezné magát. A boldog kormányzás és a népboldogítás fogalmai nem födik egymást. Igen, a törekvés, hogy a nép boldog legyen s a nép boldogsága, két különböző dolog.