Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
I. Rész. Fordítások
T 84 A modern társadalom hamis eszméi. kerületet, országot, államot sem képvisel és még kevésbé az emberiséget. De N . . .-ben az efféle dolgokkal nem bánnak oly szigorúan és azért mi sem akarjuk a dolgot oly szigorúan venni. Vezessük vissza a túlzott kifejezésmódot arra, amit jelentenie kellene. Igaz-e valóban, hogy Minutius kerületi kapitány, vagy Crispus járásbiró a környék jótevői valának? Pontos hivatalnokok voltak, panaszra nem szolgáltattak okot és a legjobb hírnévnek örvendtek. Ez mind jó és szép, de hol a jótett? Mi elismerjük mindkét államhivatalnok eljárásában a pontos és lelkiismeretes kötelességteljesítést, de ebben nyomát sem látjuk a jótékonyságnak. Vájjon csupán az államhivatalnok szabadakaratától függ-e, hogy méltányosan cselekedjék és helyesen gondolkozzék! Vájjon hivatalát csupán tréfából, avagy pillanatnyi szeszélyből tölti be ? Nincs-e esküvel lekötve s fáradozásáért nem kap-e fizetést? Azonban a háladatosságot ilyen okoskodással nem lehet meggátolni abban, hogy kifejezést ne keressen. Hadd haj- hászsza, de ne ily illetlen módon, ne a jótékonyság, pótol- hatatlanság és felejthetetlenség ostoba szólásmódjaiban. A lelkiismeretes hivatalnok nem volt sem jótevő sem pótolhatatlan férfiú és ha utódjáról ugyanazt a dics- vagy emlékbeszédet fogják mondani, őt teljesen elfelejtik. De hát hogy áll a dolog azokkal, kik közvetlenül gyakorolnak jótékonyságot : a hangversenyezőkkel, hegedűsökkel, fuvolásokkal, nemesi árúsokkal és műkedvelő színészekkel ? Hogy áll a dolog a jótékonyczélú bálok és csepürágó mutatványok rendezőivel ? Eme főnemesi műkedvelők és szakművészek, ezen árúsok és tudósok, kik krajczárukkal szintén hozzájárulnak a jó czél előmozdításához, nem jótevői-e az emberiségnek ? Talán igen távoli rokonságban állnak velők, de e távolság oly nagy, hogy még a legszigorúbb egyházjogtudósoknak sem volna semmi kifogásuk esetleges házasságuk ellen. Oly rokonság ez, mint aminő van a gyik és a kro- kodilus, a dohány és parafa között. Oh igen ! ezek elősegítik a jótékonyságot, mint a vendéglős jól megsózott ételeivel vendégeinek szomját. Ök és mások mulatnak, hegedülnek és tánczolnak a szenvedő emberiség javára ; kellemes mulatságra
