Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

Az emberiség jótevői, népboldogítók, nagy emberek és világi férfiak.

í.

jogtalanság-e az, ha azon fogalmakat, melyek időfolytán elhomályosultak, újból megvilágítjuk és a meg ® nem értett ügy fölött megegyezésre jutni törekszünk ? Lehet, hogy tévedünk és rosszul fogjuk föl a dolgot és ha csakugyan így van, előre is bocsánatot kérünk. Jótékonyság alatt oly cselekvésmódot értünk, amely mások javát czélozza, oly cselekvést, melyet csupán azért gyakorolunk, hogy másokkal jót tegyünk.

188 . . évben bizonyos lapban ezt olvassuk: »Á-ban az ismert D. Z. nagyiparos, környékének jótevője, meghalt. Sok embernek adott foglalkozást ; de ezzel nem érte be, nagy- költséggel utat csináltatott, ami a fafuvarozást az Á-hoz közel lévő erdőségekből tetemesen megkönnyítette. Az egész vidék szívesen emlékezik meg D. Z.-ről.«

‘iÄz igaz, hogy D. Z.-nek munkásokra volt szüksége, hogy gyára működjék és hogy, minél nagyobb lendülete volt az üzletnek, a munkások számát is kellett szaporítania. D. Z. tényleg jó, járható útat csináltatott, mivel az akadálytalan és könnyű fafúvarozás ezt szükségessé tette. De hogy hol lehet itt nyomára is akadni D. Z. jótékonyságának, nem bírjuk kitalálni. Hogyha D. Z. emberi munkaerő nélkül űzhette volna iparát, kétségkívül megteszi, de ezt nem tehette s így örülnie kellett, hogy elegendő munkaerőre tett szert. Az útat sem polgártársai javára és hasznára, hanem saját jól felfogott érdekében csináltatta, a közhasználat alól pedig nem vonhatta ki, mert mások telkein futott végig, amelyeket csak azon feltétel alatt engedtek oda, ha ők is joggal járhatnak rajta.