Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

Humanitás és keresztény szeretet. 77

Az első keresztények szeretete oly erős és oly hatalmas volt, hogy a halál nem volt rémkép előttük; a vértanuság vérével ékesíték fel magukat, mint az előkelő római bíborral, hogy méltók legyenek Urukhoz, akinek lakába hivatalosak ; előttük lebegtek amaz isteni igék : »Ha valaki italul egynek e legkisebbek közül egy pohár vizet ad, bizony mondom nektek, nem veszti el jutalmát« (sz. Máté X. 42.); és így joggal mondhatta a nagy egyházatya »hogy semmi sem oly merev és kemény, mit a szeretet lángja meg nem lágyítana.« Egy másik egyházatya állítja: »Isten szeretete szüli a felebaráti szer etetet, amaz ettől kapja fötáplálékát.« S mire irányul a felebaráti szeretet? A felebarát állapotának jobbítására. »Nemo aliquem amat« jegyzi meg szent Gergely, »quem non vult meliorem.«

Ezen szent, ezen égő szeretet, melyet a szeretet apostola a keresztény tan magvának tüntetett föl, kiöl thatatlan lángjával egy családdá egyesítette a három első század keresztényeit. Minden gondolatuk és tettük Isten országa felé irányult, politikájúk az isteni akarat betöltését tűzte ki czélul. Isten tiszteletével való önmegszentelésök volt napi munkájúk, mások hibájának megbocsátása pedig életük boldogsága. Amint győzött a kereszt, a keresztény szivek túláradtak a szeretettől. Ezrével bocsátották szabadon a rabszolgákat, lepattant a rabláncz, megsemmisültek a kötelezvények. A keresztény szeretet a gladiátorok és állatok viadalairól mitsem akart tudni. Kerülte a színkört, amikor még a polytheizmus uralkodott és még szorgalmasabban kerülte a színházak üres látványosságait azon időtől kezdve, midőn a szeretet Istene lépett a régi istenek trónjára és eme tiszta szeretet még máig is hat és hatása kétségen kívül sikeresebb volna, ha vakmerő hamisítók ki nem találtak volna oly értéknélküli pótlékot, melylyel a világot elámítják és a keresztény szeretet gyümölcseitől megfosztják. Ezen surrogatum merő alakiságból & »humanitás« nevét viseli; otromba majmolás ez, az eredetinek torzképe, az isteninek eltorzítása, a boszorkány egyszeregynek a formalizmus mezejéről az erkölcs körébe való átültetése s megkisértése a mennydörgés és villámlás utánzásának és annak, hogy a rövidlátó emberiséget