Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
A gyermekek keresztény nevelése. Első könyv
66 Első könyv. 26. fejezet. személy megválasztásánál inkább az erényességre, az életszentség s a nemes és tetszetős erkölcsökre, mint a szépségre, vagyonra s ehhez hasonló dolgokra tekint, amikre a legtöbb ember majdnem kizárólag irányozza tekintetét, meg nem gondolván, hogy ezáltal a házasság szentségén a legnagyobb gyalázatot ejti ; de meg az a dolog látszáta, mintha inkább azon igyekeznék, hogy ágyast vigyen házába, vagy üzérkedjék, mint azon, hogy tisztes és törvényes házasságra lépjen. Több mint elégséges vagyont visz magával az a menyasszony, akit alázatosság, szűziesség, szerénység, kevésszavú- ság, gazdasszonynak termettség, férje iránt való hűséges szerelem s különösen — amiből minden jó származik — Isten szent délelme ékesít. S ha egy pogány azt mondhatta, inkább szeretne embert ruha nélkül, mint ruhát ember nélkül, nem-e sokkal inkább kellene ezt egy kereszténynek mondania ? És pedig nem, mintha a vagyonra semmi tekintettel sem kellene lennünk — mert hisz annak az á rendeltetése, hogy a háztartási költségek fedezését könnyítse ; — ámde nem annak kell első sorban tekintetbe jönnie, nem annak kell fődolognak lennie, mint a mire bizony nagyon sokan, talán a legtöbb házasulandó tekint. A mondottakhoz még hozzá tehetném, hogy számos ok szól amellett, hogy középszerű szépségű, de annál becsületesebb személyt válaszszunk ; — de e tárgynál már nagyon is hosszadalmasan időztem. Elég legyen még megjegyeznem, hogy a keresztény minden dolognál, különösen pedig ezen annyira szent s lelkiüdvére nézve annyira fontos cselekvény- nél uralkodjék magán, vagyis ne a test vak ösztönét, hanem a lélek vezérfényét, ne a nagy tömeg, hanem az állapotabeli csekély számú ugyan, de jó emberek példáját kövesse. 26. FEJEZET. A fölös kelengye s a fényűzés. Azt hiszem, nem kis haszonnal járna, ha a fensőbbség szükségképen bizonyos korlátokat szabna a kelengye ki
