Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
A gyermekek keresztény nevelése. Első könyv
64 Első könyv. 24 —25. fejezet. alacsony származásukat másnak magas származása alá rejtsék, előkelővel lépnek házasságra, az- ilyenek nem gondolják meg, hogy ahelyett, hogy barátot s hűséges élettársat szereznének maguknak, nagyon gyakran durva kényurat ültetnek nyakukra. Megromlott erkölcseink következtében a nemes származás rendesen dölyföt s megvetést eredményez azok irányában, akik alacsonyabb születésűek. Ha a nő előkelőbb származású mint ä férj, mindenben úr és mester akar lenni. Ahelyett, hogy férjénék engedelmeskednék, uralkodni akar rajta ; családfő akar lenni s azt tenni, ami neki tetszik. Ily- módon a házi rend fenekestül fel lesz forgatva. Ha ellenben a férj a magasabb származású, akkor nagyon könnyen elfeledi, hogy felesége nem rabszolgája, hanem élettársa, amint Ádám Évát nevezé, midőn egyebek közt igy szólt az Úrhoz: »Az asszony, kit társúl adtál nekem.«1) Kevélységében felfuvalkodva gyakran visszaél jugos hatalmával és zsarnokká válik, mivel a családban minden hatalmat magának követel, nágy kárára a házi élet s a szeretetnek, amelynek a házastársak közt uralkodnia kellene, hisz azok, mint föhnebb jeleztük, oly bensőleg vannak egymáshoz csatolva, hogy ketten mintegy csak egy testet képeznek. Mit szóljunk végre azokról, kik az aranytól csalogatva s semmi mással nem gondolva, gazdag hozomány árán egész életük békéjét s nyugalmát eladják. Egy régi közmondás azt tartja: »Minél nagyobb a tenger, annál nagyobbak rajt’ a viharok.« így a gazdag asszony is a maga nagy hozományával nagy fényűzést S túlságos pompaszeretetet is hoz a házhoz, ami meggyőzhete tien kiadásokat okoz s a családot rövid idő alatt tönkre teszi. Ha a fényűzést korlátozni akarjuk, folytonos panasz s ezivakodás lesz a következménye. Ez a gyümölcse az úgynevezett »pénzházasság«-oknak, amelyeknél mindenfölött a gazdagságot nézik, ami csupán a hiúságot táplálja s mindenféle rendetlen vágynak köpenyül szolgál. J) Móz. I. 3, 12.
