Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
A gyermekek keresztény nevelése. Első könyv
áll, hogy aki fejét a házasság igája alá akarja hajtani, Jézus Krisztusnak az egyházzal való egyesüléséből megtanulhatja s ebből kell megtanulnia, milyennek kell lennie a keresztény házasságnak, milyen szándékból, milyen eszközökkel és mi czélra kell köttetnie s hogy milyen gondosan kell abban minden olyast kerülni, ami annak legszentebb szemeit sérthetné, kinek isteni nászát e szentség jelképezi. A házasságra való lépést érett megfontolásnak kell megelőznie. 59 21. FEJEZET. A házasságra való lépést érett megfontolásnak kell megelőznie. Ha arról van szó, hogy valami fontosat határozzon, vagy valami fontos dolgot vállaljon magára az ember, akkor az okos keresztény nem csupán, mint e világ bölcsei, érett megfontolás s meghányás-vetéssel kezd munkához, hanem mindenek előtt Isten dicsőségét és saját lelke üdvét veszi figyelembe. E két czél tulajdonkép csak egy ; mert hiszen magunkat is szeretnünk kell s üdvünket az Istenben és az ő dicsősége végett kell keresnünk. Ha tehát valami káros Isten dicsőségére vagy a lélek üdvére nézve, akkor a jó keresztény előtt a dolog már el van döntve ; mindig az örök bölcseség szava szerint igazodik el: »Mit adhat az ember vált- ságúl lelkeért?«1) Az Üdvözítő azt akarja ezen szavakkal mondani, hogy nincs a világon semmi oly becses jó, melyért az ember lelkét cserébe adhatná. Ha már minden ügynél, ha csak rövid időről van is szó, helyes szándékkal és érett megfontolással kell a dologba kezdeni, mennyivel ajánlatosabb akkor ez az előrelátás a házassági frigy kötésénél, mely az egész életre kötelez ? Aki tehát házasodni szándékozik, tudja meg, hogy, amint már megjegyeztük, olyas valamit készül tenni, ami természeténél fogva jó s Istennek tetsző. Ámde lehet valami magában véve jó, bizonyos határozott személyre nézve azonban rossz. Mert, amint még a jó bor sem hasznos a lázbetégnek, úgy az is megtörténhetik, hogy egy vagy más magában véve jó cselekedet, a *) *) Máté 16, 26.
