Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Harmadik könyv
A szülök gondossága gyermekeiknek pályaválasztását illetőleg. 475 szemináriumba, konviktusba vagy derék és jámbor férfiak társulatába adni, ahol kellő fegyelem s élénk tudományos és vallásos élet uralkodik. Sőt azt hiszem, hogy nagyon hasznos volna oly gyermekekre nézve is, akik szülőik kívánságából és saját választásuk folytán világi pályára szánták magukat, ha bizonyos ideig Isten jámbor szolgáinak társaságában tartózkodnának s itt komoly atyai fegyelem és felügyelet alatt növekednének föl. Hasonlóképen csak dicsérhetem azon szokást, hogy a szülők leányaikat pusztán nevelés végett egy időre valamely jeles, jól fegyelmezett és helyesen vezetett kolostorba küldik. Ha esetleg megtörténnék, hogy a fiú vagy leány szülői akarata ellenére kiválóan Isten szolgálatára szentelné magát, e miatt a szülőknek soha sem kell szomorkodniok és panaszkodnak, hanem inkább örülniök. Hiszen valamennyien Istenéi vagyunk, Istenéi gyermekeink is, akiket, ha úgy akarja, könnyű láz által is elragadhat tőlünk. Az apa és anya még kiváló kegyelemnek tartsa, hogy nem földi király, hanem az örök dicsőségnek legfölségesebb királya választá fiaikat és leányaikat legbizalmasabb szolgáivá és szeretett jegyeseivé. Óvakodjanak, hogy gyermekeiket, akik szerzetbe akarnak lépni, szent szándékuknak keresztülvitelében ne akadályozzák és ezáltal ne vonják magukra a királyok királyának haragját. S ha mindjárt egyetlen fiókról volna is szó, még azt is szives készséggel ajánlják fel az Úrnak kedves és jóillatú áldozatul,amint Ábrahám tett szeretett fiával Izsákkal és amint Anna, Sámuel anyja cselekedett, aki nagy örömmel hozta első szülöttét az Úrnak templomába és szentelte Isten szolgálatára, amiért is Hélinek, a főpapnak áldása által nagy termékenység kegyelmét nyerte. Az újszövetségben is találhatók nagy számmal ily emlékezetre méltó példák, amint erről mindenki eléggé meggyőződhetik a szentek életéből. Mindamellett a szülők ne mulaszszák el gondos vizsgálat alá venni gyermekeiket s ebben különösen a jó lelkiatyáknak ítélete legyen próbakövük. Ha már egyszer hivatása nyilván és határozottan kiviláglik, akkor adják reá áldásukat és ők legyenek az elsők, akik önnön kezükkel öltik reá a szerzetesi ruhát : mert Istennek kedvesebb áldozatot sohasem hozhatnának.
