Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Harmadik könyv
A papi hivatás magasztossága. 473 hogy majdan a másvilágon Isten legyen az ő részük és örökségük. Kétségkívül mindnyájan ez örök boldogság után törekszünk Isten kegyelmével, bármilyen is hivatásunk és állásunk, mert mindnyájan a mennyei Atyának vagyunk gyermekei. Mindazáltal a papok, akik tökéletesebb pályát választottak és sokkal rögösebb, de biztosabb ösvényen haladnak, erre különös igényt tarthatnak, mert kiváló módon ajánlák s áldozák fel magukat Isten dicsőségére és szolgálatára az ő szent templomában. S a mint a zsidóknál Lévi törzse kivált s el lón különítve a többi néptől s Isten és a szenthelynek szolgálatára volt rendelve, hasonlóképen a mi papjaink is külön ruhát viselnek, amely őket a világiaktól megkülönbözteti, a nép pedig annak legmeghittebb barátait és szolgáit látja bennük, akinek szolgálni annyit tesz, mint uralkodni. Magasztos, nemes és nagy tiszteletre méltó tehát a papi rend, mint képviselője a legfőbb király és pap hatalmának és személyének, akitől a papok hatalmat nyertek, hogy a legföl- ségesebb áldozatot önmagukért és az egész népért bemutassák s akiknek szintúgy hatalmuk van Krisztus titokzatos teste, azaz a hivő nép fölött, amelynek lelki pásztorai és vezetői s amelyet az isteni ige hirdetése, a szentségek kiszolgáltatása s a bűnbocsátó hatalom gyakorlása által az üdvösség útján az örök boldogsághoz vezérelnek. De minél magasztosabb és tiszteletreméltóbb a papi hivatás, annál nagyobb tökéletességet is kíván azoktól, kik azt választák. S ha minden hivatás megválasztásához nagy okossággal és érett megfontolással kell hozzáfognunk, mennyivel inkább kell ezt tennünk a papi pálya választásánál ? Azért az atya ne kényszerítse ezen pályára fiát, ha inkább katonának, mint papnak született. Ezen fontos lépésnél sem emberi tekintetek, sem földi haszon által ne egedje magát vezéreltetni. Épen az korunknak szerencsétlensége, hogy sok atya félreismeri fiának valódi javát s csak arra gondol, hogy jó egyházi javadalomhoz juttassa, lelkének üdvével ellenben vajmi keveset törődik. Igen gyakran megbotránkoznak s zúgolódnak a világiak a papok életmódja s az egyházi jövedelmek rossz kezelése miatt s nem gondolják meg, hogy a hibának nagy része önmagukra háramlik vissza, mert gyermekeiket rosszul
