Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)

Harmadik könyv

468 Harmadik könyv, 77. fejezet. Azonban mellőzzük ezt s térjünk vissza tulajdonképeni tárgyunkra. Először is arra akarnám családatyánkat kérni, jól gondolja meg, hogy, mint minden állásnak, úgy a katonainak is alapjául a jámbor istenfélelemnek kell szolgálnia s hogy az ifjú soha sem lesz jó katona, ha első sorban nem jó keresztény. Ezért mindaz, amit a jó keresztény nevelésről általában mon­dottunk, ráillik a katonai nevelésre is ; hasonlóképen, amit a tudományokkal való foglalkozásról mondottunk, amelyek, mint már említők, az előkelő embernek nagy díszére válnak s min­denkoron vigasztalást és örömet szereznek, a meg nem enge­dett élvezetektől visszatartanak és különösen a katonára nézve igen nagy haszonnal járnak. Akik katonai szolgálatra szentelik magukat s e téren fokonkint magasabbra és magasabbra akar­nak emelkedni, azoknak különösen a történelemben és mennyiségtanban kell bő ismereteket szerezniük, amely tudományok különben rendesen igen kedveltek az ifjak előtt. Ami pedig mindenekelőtt a keresztény életet illeti, soha­sem szabad elfelednünk, hogy a szent keresztségben ünnepé­lyes ígéretet tettünk, hogy Jézus Krisztusnak katonái leszünk és hogy a bérmálás szentségében be is soroztattunk az Üdvö­zítő seregébe s megerősítettünk az ő szent jelével. Ezért min­den kereszténynek kötelessége törvényszerint küzdeni a vétkek és bűnök ellen s ha kell, Isten dicsőségéért és szent hitéért éle­tét is feláldozni. A lovagoknak és katonáknak ezenkívül meg­van még állásuknál fogva ama különös kötelességük is, amely­nek következtében Isten szent egyházát és híveit megótalmazni és megvédeni tartoznak a keresztény név ellenségei s mindazok ellenében, kik a hitnek álarcza alatt az igaz hitet megtámadják ; védelmezni tartoznak továbbá az igazságot azáltal, hogy az istenteleneket féken tartják és a jókat támogatják, főképen pedig, hogy az elhagyatottakat, özvegyeket és árvákat gyámo- lítják. Végre pedig senkit sem szabad fegyveres kézzel igaz­ságtalanul megtámadniok vagy megsérteniük. A lovagoknak e dolguk, mint gyilkolni és gyilkoltatni ; hűségüket, lelkiismeretüket és életüket annak adták el, aki többet Ígért érte s ma az ellen hada­koztak, akit tegnap védelmeztek.

Next

/
Thumbnails
Contents