Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Harmadik könyv
434 Harmadik könyv. 54—55. fejezet. sőbb szeretetre gyúl s az isteni parancsokat lelkiismeretesebben teljesíti. Mindenekelőtt szorgalmasan járuljon a bűnbánattartás szentségéhez és az Oltáriszentséghez, melyek bennünket Istennel egyesítenek és erőt s kegyelmet adnak, hogy a kisértéseknek ellenállhassunk. Hathatós szerek ezek érzékiségünk bűnös kicsapongásai ellen. Sokat használ még valamely bölcs gyóntatóatya vigasza és tanácsa is, akinek az ifjú minden küzdelmét és tusakodását alázattal és őszintén elmondhatja. Valamint az ujoncz a fegyverforgatásban megőszült harczostól, úgy kapja az ifjú is az ily gyóntatóatyától a legüdvösebb tanácsokat. A lelkiatya iránt még a gyónáson kivűl is tanúsított engedelmesség, a vele való bizalmas értekezés, tanácsának, segélyének és imáinak kikérése, nagyon kedves Isten előtt s ezek által az ifjú lelkileg mindinkább megerősödik, felüdül és megújul. A lelkiatya alaposan megismerve az ifjú lelkiállapotát, biztos kézzel vezér- lendi a még tapasztalatlan ifjú élethajóját a kisértések tajtékzó viharain keresztül az örök boldogság kikötője felé. Amit a bűnbánattartásról és az Oltáriszentséghez való járulásról mondottunk, ugyanaz áll a többi ájtatossági gyakorlatokról is, u. m. az istenitiszteleten való gyakori részvételről, az Isten igéje hallgatásáról, a gyakori imádságról, a jó és épületes könyvek olvasásáról, melyek olajként táplálják szívünkben az áhitat és isteni szeretet lángját. Sok egyéb van még, amire a lélek az ő szellemi életében épúgy rászorúl, mint. a test saját fentartása végett az anyagi táplálékra. A családapának mindig gondja legyen arra, hogy apai tekintélye és tisztelete csorbát ne szenvedjen. Fiának nem szabad észrevennie, hogy már kinőtt a gyermeki korból. Mindazonáltal már nem kell vele többé gyermekként bánni. Ily korban a legnagyobb eszélyességre van szükség. A kemény bánásmód csökkenti a szeretetet, míg a túlnagv elnézés aláássa az atyai tekintélyt. Az arany középútat kell tehát választani. A hang mindig komoly, de egyszersmind barátságos is legyen. Az atya ne bocsássa ki kezéből a nevelés gyeplőjét, hanem az idő és körülményekhez képest kissé engedje szabadjára, mindazonáltal oly módon, hogy az engedelmeskedésre való hajlam és az atya parancsai iránt való köteles tisztelet továbbra is