Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Harmadik könyv
424 Harmadik könyv. 48. fejezet. toteles, hogy az üdülés és a játék két az életre nézve szükséges dolog s egy másik bölcs megjegyzi, hogy igen jó játszani avégett, hogy a tanulás azután annál könnyebben menjen. A tisztességes üdülés tehát nemcsak a világiaknak, hanem a szerzeteseknek is megvan engedve, sőt néha szükséges is és ha ezen némely ember megbotránkozik, értelmi szegénységéről tesz tanubiz onyságot. Ennek igazolására a legnagyobb szentek példáját hozhatnám fel, akik, hogy fárasztó munkáikban kissé megpihenjenek, apró madarakkal játszottak, vagy más hasonló módon kerestek üdülést. A minap mondta nekem egy jámbor szerzetes, aki, hogy nehéz munkáitól és gondjaitól kissé szabaduljon, nehány napra falura rándult: »Nem idővesztés a kést kiköszörülni, hogy ismét annál jobban vágjon.« Miért keressünk azonban más példát, mikor a tanítók tanítójában, a mi Urunk Jézus Krisztusban is találunk. Midőn ugyanis az apostolok, mint sz. Márk evangélista*) elbeszéli,, visszatértek küldetésükből, melylyel őket az Üdvözítő megbízta s elbeszélték, hogy mit tettek és tanítottak, ő ezen szeretetteljes szavakkal fordult hozzájok : » J érték külön egy pusztahelyre éspihenjetekmegegykevéssé.«2} Ez által egy részről azt bizonyítja az isteni mester, hogy fárasztó munka után szükséges az üdülés, másrészről pedig, hogy ezt is, mint az orvosságot, mértékkel kell élveznünk. Mert az üdülés nem czél s nem is szabad azt önmagáért keresnünk, hanem csak mint eszközt, hogy általa a munkára ismét képesekké váljunk. Aki tehát csak a játékban és a mulatságokban leli kedvét s mindig csak ezekre gondol, nagyon gyermekesen cselekszik s valóságos semmirekellő. 48. FEJEZET. A gyermekek üdülései és játékai. Ha a felnőtteknek szükségük van az üdülésre, mennyivel inkább a gyermekeknek, akik természetöknél fogva hajlandók ) Márk 6, 30—31. *) Márk 6, 30—31.
