Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Harmadik könyv
A tanítványok inkább foglalkozzanak prózaírókkal, mint költőkkel. 411 nyúlt írókat olvassa, mindenekelőtt Cicerót, a római ékesszólás atyját, akinek számos műve, pl. : » A kötelességekről«, » A barátságról«, »Az öregségről« stb. á tanítványok erkölcsi képzésére is előmozdítólag hat. Eközben ne mulaszsza el tanítványait ezen író hiányaira figyelmeztetni, aki nélkülözte az igaz hit világosságát és bár nagy elméjű s mély tudományit volt is, némelykor mégis túlságos önszeretetet s becsvágyat árul el. A keresztény, aki tudja, hogy ő csak por és hamu, nem büszke kiváló tulajdonaira, hanem hálát mond értük Istennek, akinek köszönjük összes tehetségünket ; és minthogy e világ dicsőségét elillanó párának és füstnek tartja, azért cselekedeteiben nem ezt, hanem Isten dicsőségét tartja szem előtt, akit egyedül illet meg minden dicsőség s tisztelet. Mindazonáltal a valódi keresztény nem kis- lelkű s nagy tettekre nem képtelen ; ellenkezőleg, át van hatva a nemes vágytól, hogy jót tegyen, felebarátjának használjon, megveti a bűnt s szereti az erényt magáért s hogy Istennek tessék, akinek dicsőítésében rejlik összes dicsőségünk s boldogságunk. Ilyen és hasonló megjegyzésekkel igazítsa ki a keresztény tanító a pogány írók tévedéseit s pótolja azok hiányait. 39. FEJEZET., A tanítványok inkább foglalkozzanak prózaírókkal, mint költőkkel. Vannak tanítók, akik tanítványaikat a próza rovására a költészetben és verskészítésben kelletén túl gyakorolják. Nem lehet tagadni, hogy különösen Virgil s más ezen korbeli költők olvasása nem csekély haszonnal jár ; mert a költészet egyrészt fölkelti s élteti az értelmet, fejleszti a képzelő tehetséget, másrészt megismertet bennünket a szótagok számával s meny- nyiségével, ami a helyes kiejtést és hangsúlyozást nagyon elősegíti. De a költők tanulmányozásának az iskolában nem fődolognak, hanem csak szórakoztató mellékes foglalkozásnak kell lennie, hasonlóan az étkezésnél használt fűszerhez. Mert, ha a költészetet gyakorlati értékére, nemkülönben az idő s az emberi élet szükségleteinek betöltése körüli hasznavehetőségére való tekintettel vizsgáljuk, azt találjuk, hogy több élvezetet
