Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Antoniano Silvio élete és munkái. Bevezetés
II. Visszatérése Rómába, stb. 15 s az egyházatyák tanulmányozásához. Magasabb tökéletesség után sóvárogván, egészen rábízta magát rendes lelkiatyja, neri sz. Fülöp vezetésére. Ebből magyarázható meg, miért mondott le a széptudományok tanárságáról, mig az igazgatói állást megtartotta. »Nincs szándékomban« —így ir a milánói érseknek 1566. szept. 28-án — »előadásaimat újra megkezdeni : először, mert az egyetemi tanács által magam erre kötelezve nem érzem, továbbá, mert két állást egyszerre lelkiismeretesen be nem tölthetek s végre, mert ezen foglalkozás, azon theologiai tanulmányokkal, melyekre most szántam magam, össze nem egyeztethető.1) De ezen lemondása egy nem várt kellemetlenségbe sodorta, mert az egyetemi tanács által neki mint aligazgatónak biztosított 200 scudiból 100-at levontak. Antoniano ezt Istentől rámért próbának tekintvén, a legnagyobb alázattal viselte. Midőn theologiai tanulmányait P. Parra jezsuita vezetése alatt a legszebb sikerrel befejezte2), 1568. jun. 12-én3) pappá szenteltetett. Azon öröm és hálaérzetnek, melyet ekkor érzett, egyik levelében adott kifejezést, melyet még-aznap milánói sz. barátjához intézett. »Kicsoda mint a mi Urunk Istenünk, ki a magasságban lakik és mennyből a legkisebbre is tekint a földön.« »így kell nekem is felkiáltanom — Írja ő — midőn Ont azon rendkívüli kegyelemről a sz. papi méltóság felvételéről értesítem, melyben Isten ma reggel részesített....«4) Antoniano valódi papi életet élt. Visszaemlékezvén az Úr azon szavaira: »Ti vagytok a világ világossága és a föld sava«, bizonyos szent buzgalommal mindig nagyobb tökéletességre s azon erények elsajátítására törekedett, melyeket fenkölt hivatása követelt tőle. Naponkint bemutatta az Urnák sz. .Jeromos templomában (San Girolamo della Carità) a sz. mise áldozatot. Innen rendesen a közellévő >) 1. m. XXVII, num. 10. 2) 1. m. XXXXII. num. 24. 3) Az előttem fekvő levélnek másolatában, melyben ezt Silvio sz. Károlylyal közli (í. m. XXIX. num. 148), ezen év áll, mig Mazzu- chelli és mások az 1567. évet említik. *) I. m. XXIX. num. 148.
