Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Második könyv
Miként szoktassuk gyermekeinket lassahkint az imához. 329 lelkére. Azért nagyon kívánatos volna, mint már előbb említőm, hogy minden keresztény házban, vagy legalább az előkelőbbek nagy és tágas lakosztályában lenne egy a családhoz tartozók számának megfelelő nagyságú ima szoba, amely kizárólag Isten tiszteletére volna szánva. Mi ugyanis nem vagyunk tiszta szellemek, hanem testből és lélekből állunk és a tárgyakat különösen gyermekkorunkban, külső érzelmeink által fogjuk fel. Az imahelynek már puszta megpillantása is, különösen ha az illően fel van díszítve és szent képekkel ékesítve, bizonyos tiszteletet kelt bennünk és áhítatra gerjeszt : lelkünk könnyebben tér magába s nagyobb figyelemmel és bensőséggel szentelheti magát e szent ténykedésre. Minthogy azonban még a legszentebb hely sem ment gonosz ellenségünk eselvetéseitől s botrányt keltő fondorkodásaitól, nem tartom tanácsosnak, hogy a házbeliek mindnyájan, férfiak és nők különbség nélkül egy időben gyűljenek össze az imaszobában ; sokkal helyesebb, ha az apa a férfiakkal, az anya a nőkkel külön-külön tartja az ájtatosságokat. Ha ez azonban a házbeliek kis száma miatt, vagy más okból nem bizonyul czélszerűnek, gondoskodjék az apa legalább arról, hogy az imateremben folyton világosság legyen és oly helyre álljon, ahonnan a jelenlevők mindegyikét kényelmesen láthatja és rájuk ügyelhet. 133. FEJEZET. Miként szoktassuk gyermekeinket lassankint az imához. Naponkint tapasztalhatjuk a természet rendjében, hogy az elvetett mag kezdetben csak mint apró szál sarjadzik ki a földből, azután csemetévé, később fácskává fejlődik és végül erős, terebélyes fává lesz. Ép így van ez a lélek világában is : a gyermek erői és képességei csak fokon- kint fejlődnek a jó nevelés gondozó szárnyai alatt. Kezdetben nagy türelemmel kell lennünk s nem szabad elkedvetlenednünk fáradozásaink látszólag csekély sikere miatt, hanem szemeink elé kell varázsolnunk azon pompás gyümölcsöket, melyeket az isteni malaszt segélyével később gyüjty
