Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Antoniano Silvio élete és munkái. Bevezetés
6 Antoniano Silvio élete és munkái. nyújtotta át, s egyúttal megragadván lantját, oly hévvel s lelkesedéssel énekelte meg a biboros nagy érdemeit, hogy ez az egész dolgot előre kigondolt tréfának tartotta. De utóbb önmaga próbára tevén az ifjút, meggyőződött annak ritka, rögtönzési képességérőls midőn később Antoniano jóslata beteljesedett, a biboros hálával emlékezett vissza a kis költőre. Ez alkalommal történt, hogy Madruccius Kristóf biboros egy arany nyaklánczczal ajándékozta meg Silviót. Dávidról beszélik, hogy czitherajátéka miatt nyájától a király udvarához hivatott meg ; hasonló történt Sil- viónkkal is. III. Gyula pápa (1550—1555) kitűnő tehetségeiért a Vatikánba hívta meg, s nevelőül a hires Tonanus Ferenczet jelölte ki számára, mig egyidejűleg C a r o Hannibal a római pénz- és régiségtanba Vezette be. Amint III. Gyula halálával, ennek utódja II. Marcell r. pápa alatt, II. Hercules ferrarai herczeg 1555-ben Rómába jött, s csodálni tanulta Antoniano kitűnő tulajdonait s rögtönzési képességét, őt anyjával, nővérével s hű nevelőjével Tonanussal együtt, magával vitte Ferrarába s további kiké- peztetéséről* 2) szorgosan gondoskodott. Ez időben Antoniano atyja, fogadalma következtében Palaesztinába zarándokolt, honnan előre nem látott akadályok miatt csak hat év múlva tért vissza hazájába. ') S t r a d a Fami anu s. Prolusiones acad. Lugd. 1617. p. 214. sq. 2) Antoniano maga emlékezik meg erről Ferrarában tartott első beszédjében (1557) : »Cum mens me et animus ad litterarum studia, in quibus mirifica semper dignitas fuit, plane accenderet atque inflammaret, retardarer autem non mediocriter tenuitate fortunarum mearum, conspexi omnino, auditores nobilissimi, quemadmodum in rebus naturalibus solet, in quibus, quae per se exiguae et imbecillae sunt, majorum viribus adnixae crescunt atque extolluntur : ita mihi patronum aliquem inveniendum, cujus ope atque auxilio, quod mihi in animo proposueram, perficere aliquando possem. Qua in re mirabiliter mihi fortuna favit ; eo enim tempore felicissimus Hercules, cum Romam Marcelli Pont. Max. pedes osculaturus venisset, in qua urbe totius terrarum luce atque ornamento natus ego et educatus sum, meque ex tempore carmina canentem audivisset, ultro me accer- sivit, ut in illius fide atque clientela essem« (S. Antoniani Orationes XIII. Romae 1610. p. 63).
