Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)

Második könyv

276

Második könyv. 101. fejezet.

is kárpótlást nyújtani. Hogy mily szigorú ezen kötelezettség, kitűnik sz. Ágoston ama híres mondatából, hogy: »a bűn nem boesáttatik meg mindaddig, míg a lopott tárgy vissza nem adatik.«

Minthogy pedig igen gyakran nehezökre esik a kártérítés főleg oly embereknek, akik a lopást és rablást már megszokták s uzsora által és más tiltott útakon gazdagságra és jólétre tettek szert, azért e kötelezettség elmulasztásával, történjék e mulasztás akár, mert kárpótlást nyújtani nem akarnak, akár pedig, mert saját hibájuk folytán a rosszúl szerzett vagyon lépjéről nem menekedhetnek, az örök kárhozat lejtőjére jutnak.

Ez okból a jó nevelő minden erejével azon legyen, hogy ily nagy bajnak elejét vegye és az ördögnek ravaszsága és romlott természetünknek gonosz hajlamai ellen üdvös óvszereket alkalmazzon.

101. FEJEZET.

Az atyának gondoskodása a hetedik parancs megtartását

illetőleg.

Röviden megemlíthetjük itt, hogy az atya három módon óvhatja gyermekeit a bűntől és vezetheti őket az erény útjára. Először is saját példája által, amelyet szakadatlan erényes életével nyújt nekik, másodszor atyai intelmekkel és hathatós érvekkel, feltüntetvén előttük a bűn utálatosságát s az erény szépségét, hogy így a gyermekek megtanulják a bűnt utálni s az erényt szeretni ; végre azáltal, hogy a rosszra vezérlő alkalmakat gyermekeitől eltávolítja és arra szoktatja őket, hogy a jót tegyék, ámbár azt tisztán még föl nem ismerhetik és arra magukat szabadon el nem határozhatják : mert csak így fognak lassankint a jóhoz szokni és így fog az erényes élet előttük kedves és kellemes lenni és mintegy második természetükké válni.

Ez utóbbi ponttal kapcsolatban sajnálattal kell kijelentenem, hogy némely atya eljárása ezzel teljesen ellentétes. Vannak olyanok, akik szívesen látják, ha gyermekeik valami