Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Második könyv
A tétlenség- kerülése. — A józanság. 263 92. FEJEZET. A tétlenség- kerülése. — A józanság. A szentírás több helyen említi, hogy a tétlenség, a tunya és dologtalan élet minden bűnnek fertője. Maguk a pogány bölcsészek s e világ bölcsei is több ízben kifejezésre juttatták irataikban ezen igazságot; ezek mind megegyeznek abban, hogy a tétlenség az élvvágynak s a zabolázatlan érzékiségnek szülője. Miként az álló víz hamar megromlik s férgeket és más rovarokat termeszt, úgy a tétlen ember is számtalan undok gondolatot és vágyat táplál magában és ocsmány s rút dolgokat visz véghez. Ámbár mindnyájan magunkban hordjuk a bűn csiráját és ingerét, mindazonáltal senki sincs kitéve annyira a kisértéseknek és a sátán leselkedéseinek, mint a tétlen ember. Ezért mondá egy nagy szent tanítványainak: »Foglalkozzál mindig valamivel, hogy a sátán sohase találjon tétlenül.« (Sz. Jeromos). Később bővebben fogok szólani arról, miként kerüljék a fiatal emberek a tétlenséget, miként használják fel czélsze- rűen az időt és szenteljék magukat valamely tisztességes foglalkozásra, hogy a haza közös jólétét előmozdítsák. Most csak arra figyelmeztetem a családatyát, hogy, amennyire csak lehet, száműzze házából a tétlenséget s legyen rajta, hogy cselédei, fiai és még inkább leányai kerüljék azt ; ellenkező esetben bebizonyulva fogja látni a szentírás eme szavait: »Sok gonoszságra tanít a henyélés«; »Multam malitiam docuit otiositas.« !) Az ételben és italban való mértékletesség és józanság hathatós szer az élvvágy ellen, amint a tobzódás és iszákos- ság szülőanyja a tisztátalanságnak. Főleg az ifjaknál, kiknek vére még hevesebben lüktet, történik meg, hogy vérök az ételtől s a bor melegétől még jobban fölhevül ; végre a tűz, mely az erekben lappang, többé már nem nyomható el, kifelé tör és a teli gyomor, mint egyik szent mondja, szinte tajtékzik a gonosz vágytól. Nemcsak a mértékletlen evéstől és ivástól ü Sirák 33, 29.
