Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)

Második könyv

256

Második könyv. 89. fejezet.

oly igen szép erényt megkedvelje s a bujaság bűne iránt gyűlöletre és utálatra gerjedjen.

Főleg pedig, ha a házasság ideje következik, kell őt kiválóan figyelmeztetni, hogy a házassági hűséget tartsa meg. így tett a szentéletű öreg Tóbiás is, midőn ekképen szólt fiához : »Óvd magadat, fiam, minden paráznaság- tól, és feleségeden kívül soha ne engedd, hogy vétket tudj.«1)

E czélra mindazt sikeresen föl lehet használni, mit az első könyvben a házasság szentségéről mondottunk.

89. FEJEZET.

Nehány keresztény indító ok, melyek minket a tisztaságra serkentenek.

Nehány indító okot hozunk itt fel, melyeket a családatya arra használhat, hogy- a tisztaságot dicsérje s annak szere- tetét gyermekeibe oltsa, a tisztátalanság vétke ellen pedig szívükben undort keltsen.

Mindenekelőtt fontolja meg, hogy a tisztaságot Isten akarja s parancsolja, kinek mindig engedelmeskedni tartozunk s ámbár ezen okból kell az összes többi parancsokat is megtartanunk, mégis jó tudnunk, hogy a tisztaság Isten előtt különösen kedves.

Ezért mondja sz. Pál a thessalonikaiakhoz írt levelében : »Ez az Isten akarata, a ti megszéntüléstek; hogymegtartóztassátokmagatokataparázna- s ágtól, hogy tudja mindenitek bírni az ő edényét szentségben és tisztességben, nem a kívánság ösztöne szerint, mint a pogányok is, kik nem ismerik az Istent.«2) Jegyezzük meg, hogy e helyen az apostol a tisztaságot megszentülésnek mondja, mintha azt akarná mondani, hogy a tiszta ember egyúttal szent is.

Ámbár ezen erény egymaga még nem elégséges az *)

') Tób. i, 13.

*) Thess. I. 4, 3—5.