Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)

Második könyv

A becsület és jó hírnév megőrzése.

245

és hitellel dicsekszik, ezáltal sok jót és hasznosat tehet a haza javára. Azért tehát általában véve ne vessük meg az emberek jóindulatát és jó véleményét, melyet felőlünk táplálnak.

De a kereszténynek, aki józan okossággal megtudja különböztetni az értékest a haszontalantól, meg kell győződve lennie arról, hogy a valódi becsületet ugyanazon eszközökkel tartjuk meg és növeljük, amelyekkel azt szereztük, t. i. erényes tettekkel és cselekedetekkel. Egy cselekedet sem lehet erényes és tisztességes, amely Isten törvényével ellenkezik ; valamint megfordítva, az isteni törvény szemmeltartása mellett sohasem ártunk valódi becsületünknek, ha a világ téves felfogásból máskép Ítélne is. A keresztény tehát az erény zsinórmértéke szerint cselekedjék ; ne tartson attól, hogy valami jogtalanság, vagy valamely sértő szó megfosztja becsületétől.

Én itt nem azon magas tökélyről szólok, mely Isten iránt való szeretetből minden földi dolgot megvet, hanem a közönséges polgári életet tartom szemeim előtt. Azért nem gáncsolom, sem nem ócsárolom a keresztényt, hogy hivatalait és méltóságait megtartja s nem teszi magát az emberek előtt megvetetté, sem pedig oktalanul mások gúnytárgyává nem lesz. A kereszténynek mindenkor meg kell tartania méltóságát s szavaiban és tetteiben, azaz egész életében úgy kell viselkednie, hogy a kevélység vagy hiúság legkisebb látszata nélkül mindenki becsülésére méltóvá váljék.

Épen így meg van engedve, sőt kötelességünk, hogy vagyonúnkat megőrizzük s jogainkat fentartsuk. E téren azonban csakis szokásos és megengedett eszközökkel szabad élnünk, az isteni és emberi jogok törvényei szerint, Isten megsértése és felebarátunk gyűlölete nélkül.

Az atya figyelmeztesse gyermekeit, hogy ne lobbanjanak minden kis szóért haragra s ne vegyék azonnal nagy sérelemnek a vett kisebb bántalmakat. Sok dologban úgy kell magunkat viselnünk, mintha nem látnok s nem hallanók; okosság, engedékenynek lenni s mindent nagylelkűen elfeledni, mert ezáltal előrehaladunk a jóban. A becsületes emberek