Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Második könyv
A szelídség kedvessége és szeretetreméltósága. 235 hogy bizonyos erélylyel és tetterővel vigyünk végbe számos üdvös tettet, hogy az alattvalókat helyesen vezessük, hibáikat, ha a szükség úgy kívánja, büntessük és vétkeik ellen kikeljünk. Azért a filozófusok köszörűkőhöz hasonlították a haragot, melyen a kést élesítjük, mert bizonyos tekintetben arra szolgál, hogy rajta az erényt köszörüljük. Ezzel nincs az mondva, hogy a gyermekekben a hülyeséget és ostobaságot ápoljuk, hanem csak az, hogy őket meg kell tanítanunk a harag hevének mérséklésére,, hogy az ne uralkodjék eszükön, hanem annak alávetett szolgája legyen. Semmi sem elviselhetetlenebb, mint a haragos ember ; mindenki kerüli, hogy vele ne kelljen társalognia vagy közlekednie. A bölcs figyelmeztet bennünket erre a Példabeszédek könyvében, midőn azt mondja: »Ne légy barátja a haragos embernek és ne járj a dühös férfiúval.«1) Nem jár minden veszély nélkül, teszi továbbá hozzá, a haragot megszokni, amelynek ezer meg ezer botrány és súlyos ballépés a következménye. Azonkívül nagyon nehéz ilyen emberrel jó barátságban élni, aki minden kicsiségért haragra lobban. 79. FEJEZET. A szelídség kedvessége és szeretetreméltósága. Mutassa meg az atya gyermekeinek, hogy milyen kedves és mennyire tetszik Istennek és az embernek a szelídség erénye. A szelíd ember lebilincseli a szíveket, megnyeri mindenkinek szeretetét: s ez különösen akkor történik, ha ezen erénynyel valamely nemes származású egyén dicsekszik ; az ily ember erényessége hasonló az aranyba foglalt drágakőhöz, mely ezáltal még fényesebben csillog. Mert nem igen lehet csodálkozni afelett, ha a szegény szelíd : benne inkább kényszerből, mint saját jószántából van meg ez erény. Hanem, ha a gazdag vagy a nemes tanúsít szelídséget, vagy barátságos modort, ezeknek forrása nyilvánvalólag saját *) *) Példab. 22, 24.
