Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Második könyv
228 Második könyv. 75—76. fejezet. A tisztelet, melyet az emberek iránt tanúsítunk, külsőleg a beszédben és magatartásban nyilvánul. A jó családatya el ne mulaszsza gyermekeit jókorán udvarias modorra tanítani. Gyorsan jelenjenek meg, ha hívják őket; másokat tiszteletteljesen üdvözöljenek, ne viseljék magukat szögletesen és neveletlenül idegen személyek jelenlétében, hanem legyenek inkább szerények és tartózkodók. Magatartásuk legyen illedelmes, ne tegyék szájukba ujjo- kat, egyszóval ne tegyenek semmiféle illetlen testmozdulatot. Legyenek csöndesen és figyelmezzenek, ha valaki velük beszél. Szoktassák le őket arról, hogy csak igennel vagy nemmel feleljenek, amint ezt a gyermekek tenni szeretik, mivel így röviden és hamarosan végezhetnek a felelettel. Az igenhez és nemhez tegyék még hozzá a személy czimét is, akivel beszélnek. Ha valamit adnak vagy kapnak, udvariasan hajoljanak meg. Amint korban növekednek, legyenek készségesebbek másokat üdvözölni, előttük felállni, számukra az első helyet átengedni. Bizonyos szerénységgel tegyék ezt, amely az ifjúságnak legszebb ékessége. S minthogy a könnyelmű beszédeknek gyakran rossz következményeik vannak, azért tanítsa meg az atya gyermekeit, hogy szerényen feleljenek, különösen oly esetekben, ahol vitatkoznak valami felett, vagy másnak ellenmondanák. A gyermek ne kövesse az olyanok rossz szokását, akik kevésbbé udvariasan így szoktak beszélni: »Te ezt nem érted,« »te tévedsz,« »az nem igaz« és más illetlen módon, amelyek arra engednek következtetni, mintha megvetnék vagy kevésre becsülnék a személyt, akivel beszélünk ; ez nagy hiba a társalgásban. Ha azonban másnak ellen kell mondaniok, tegyék ezt azon mérséklettel és tartózkodással, hogy a másik lássa, hogy nem sértik meg az őt megillető tiszteletet. »Bocsásson meg uram«, szóljanak, »ha megengedi, véleményemet szeretném nyilvánítani«, »hanem csalódom«, »én azt gondolom, hogy így van a dolog« stb. Ilyen és hasonló udvarias beszédmodort használjanak, miközben inkább önmagukra, mint másokra tolják a hibát.
