Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
A gyermekek keresztény nevelése. Első könyv
78 Első könyv. 34 — 35. fejezet. borzasztó veszélynek, hogy Isten országából örökre ki legyen zárva, ha esetleg a halál váratlanul elragadná. A híres római káté is nyomatékkai hangsúlyozza, hogy az ember életét eme zsenge korban ezer veszély fenyegeti. Magánházban, szükség esetét kivéve, nem szabad keresztelni a gyermekeket, hanem templomba kell vinni ó'ket. Mert Isten háza az a hely, mely kiváltképen imára s a szentségek kiszolgáltatására van szánva ; hol a mi Urunk Jézus Krisztus a legméltóságosabb Oltáriszentségben valósággal jelen van ; hol az angyalok laknak s őrködnek ; hol a szentek ereklyéi nyugosznak s az ő tiszteletre méltó képeik a mi épülésünkre fel vannak állítva ; ahol Isten az ő adományait s kegyelmeit legbőségesebben osztogatja. Ezt főleg e világ bizonyos nagyjaira való tekintettel mondom, kik az evangéliumi századoséval egészen ellenkező szellemtől áthatva, nem tartják méltónak Jézus Krisztus házába menni, hanem inkább azt kívánják, hogy Jézus Krisztus jöjjön az ő házaikba. 34. FEJEZET. A keresztszülők s a gyermek keresztnevének megválasztása. A keresztszülők választásánál szegény szülők igen gyakran azt a hibát követik el, hogy többet ügyelnek a gyermek ideiglenes előnyeire, mint lelki javára. Kevésbbé kell választani gazdag, mint istenfélő keresztszülőket, kikben a gyermek második atyát s második anyát nyer, ha szülei halála, vagy hanyagsága folytán nélkülözné az apai nevelést. Oly keresztszülőket kell keresni, kik kezességükhöz híven, melyet Isten előtt a keresztelendőért fogadnak, gondoskodnak ugyanannak , lélkiüdvéről s kötelességükből kifolyólag őt a hit tanaira, Isten félelmére s jó erkölcsökre oktatják. Én sem mellőzhetem el, hogy ne utaljak itt egy pontra, mely, igaz, sokak előtt jelentéktelennek tűnhetik föl, de amelynek megfontolása talán még sem lesz egészen haszontalan s fejtegetendő tárgyunk körébe vág. Azt mondom tehát,
