Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)

I. A spiritizmus eredete és elterjedése a pogány népeknél

ság, tartós gondolkodás és foglalkozás által akarta azt szolgálat- készszé tenni, hanem fáradság nélkül való bűvös kényszer által iparkodott titkait kicsikarni. Oly keveset tekintett az elvakúlt emberi szellem az isteni rendre, hogy tovább nyúlt a világ határinál, a látható világgal együtt mindjárt a láthatatlant is üres varázsigékkel akarta hatalma körébe vonni.

E szomorú bolygás őrült sebességgel ment végbe s a legborzasztóbb örvényben ért véget. A történelem s a népisme megerősítik ezen romlás általánosságát. S ezt csakis azon körülményből lehet kimagyarázni, hogy a magára hagyott embernek gőgje s érzéki vágya szivének természetüknél fogva általános s nemes ösztöneit érdekkörébe vonta s azokat téves irányba, hamis czélok és eszközök felé hajtotta. A bűvészet kapcsolatban a halottidézéssel felöleli ezen szomorító tévedések és őrültségek egész összegét ; mert azt hiszi magáról, hogy titokzatos erőknek jutott birtokába, melyekkel nemcsak a testileg látható világban parancsol, hanem a szellemvilágot is hatalmában tartja.