Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)

I. A spiritizmus eredete és elterjedése a pogány népeknél

53 Elysium és Olympus kulcsát tartaná kezében. Az eleusisi mysz- teriumokat a kegyelem forrásának tekintették, melyből a kihaló- félben levő törzsnek, melyen annyi évszázadon keresztül trónolt az istenek nemzedéke, erőt kellett merítenie s megifjodnia. A beavatásokatx) a maguk ijesztő s utálatos szertartásaival, a régi szigorral hajtják végre, s lázas szenvedélylyel adják magu­kat a halottidézésre. Ily szemfényvesztések közepette a legtehet­ségesebb, a leghíresebb nép lép le a világ színpadáról, a csalók és megcsalatottak nemzedékévé sülyedve s a nevetségesség átká­val terhelve. Nézzük már most, minő becscsel bir a pogány halottidé­zésnek szemügyre vétele a jelenkori spiritizmus bírálatánál ? s micsoda következtetéseket enged meg vagy kíván ? Először: Az, hogy »a médiumra való hajlamot és ön- kivűliséget«, eme igen közönséges képességet avagy hajlamot egy példátlanul becses dologgá tenni és azt állítólag vallási czélokra kiaknázni oly gazság, melyet csakis a durva, magokra hagyott és ép azért elhagyott népeknek lehet megbocsáj- tani. Ugyanez áll a »csalásokról«és az »értelmi közlekedések«-ről. S mégis, mindennek daczára a spiritiszták azzal dicsekesznek, hogy médiumaik segélyével az ősrégi s az ókor leghíresebb kul- turnépeinek vallásos hitével megszentelt hagyományokat ki­ragadták a feledés homályából.2) — Azt a dicsőséget, hogy a babonaságot, melyet a régi pogányság sötét örvényeiben létre­hozott, a vad népek babonájával egyetemben a modern társa­dalomban szalonképessé tették, minden irigység nélkül meg­hagyjuk a spiritizmus előcsahosainak. De váljon ama körülmény, hogy a spiritizmust minden nép elfogadta és bármely műveltségi fokon megtűrte, nem nyilván­való próbakövét képezi-e igazságának, tagadhatatlan jele-e an­nak, hogy megegyezik az emberi természet valódi szükségleteivel és óhajtásaival ? Nem tagadjuk, hogy a spiritisztikus babonaság bizonyos általánosságnak örvend. Tényleg nem esetleges, vagy elszigetelt *) Ugyanezt festi le Ritter is »Phantasien des Alterthums« ez. munkájában. V. 131. 1. 2) V. ö. G ü 1 d e n s t u b b e, »Positive Pneumatologie« 151. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents