Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
I. A spiritizmus eredete és elterjedése a pogány népeknél
50 bűntényért kiengesztelhesse, Caracalla pedig atyja s testvéréi leikeihez intézi kérdéseit. Vatin tusnak szemébe mondhatta Cicero 0) »Te a megholtak szellemeit idézed, s gyermekek belével áldozol az alvilág isteneinek.« Pollentianus tribun a lélekidézéshez a még éretlen méh-magzatot használta, amelyet élő terhes nőkből vágott ki ;2) ugyanezt tette Rómában M a- xentius3) Julián császár halála után Carraeban, a »Titkok templomáéban egy a hajánál fogva fölakasztott női hullát találtak méh-magzatjától megfosztva, melyet bizonyára halottidézésre használtak föl. 4) Sőt még a zsidóknál sem volt ismeretlen a halöttidézés mestersége. Saul szorultságában és elhagyatottságában az endori boszorkányhoz folyamodik s általa megidézi Sámuel szellemét. 6) Hogy a választott nép a pogányok babonás szokásaihoz ragaszkodott, kiviláglik az Urnák ismételt szigorú tilalmából, mely nem csak általában a varázslat, de névszerint a halottidézés ellen lett kiadva. »Ne találtassék — mondá Mózesnek, — közötted, ki jövendőmondóktól tudakozódjék és álmokra és előjelekre vigyázzon ; se ne legyen varázsló, se bűbájos, se ki az ördöngősöktől tanácsot kérjen, se jósló, vagy ki a halottaktól kérdezzen igazságot.« 6) »A mely lélek avarázsiókhoz és jövendőmondókhoz megy és azokkal paráználkodik, ellene fordítom orczámat és kiirtom őt népe közül. A mely férfiúban vagy asz- szonyban varázsló vagy jövendölő lélek leend, halállal haljanak meg. Kövezzék meg őket, vérök legyén rajtuk !« 7) A csodálatos jelenések, melyek kíséretében manapság a megidézés történik, épen nem az újkori spiritizmusnak vívmányai, inkább nagyon is ismertek voltak azok a régiek előtt. Ha pedig valahol önként mutatkoztak efféle jelenségek, ezt rögtön oly kisértetnek vagy szellemnek tulajdoníták, amely még nem tért nyugalomra.8) T e r t u 11 i á n 9) (f 240) azt beszéli a ') In Vatin, c. 6. z) Ammian. Marcell. XXIX. 2. *) Eusebius Hist, eccles. Vili. k. 14. *) Theod. Hist. eccl. III. k. 21, 22. s) Királyok I. k. 28. 7. 6) Deuter. 18. 11. ") Levit. 20. 6. 27. V. ö. 19. 31. 8) Plinius, Epist. ad Suram. Tacitus, Annal. XI. 21. 9) Apolog c. 23.
