Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)

I. A spiritizmus eredete és elterjedése a pogány népeknél

31

katurája, a mely nem kevésbbé párhuzamos a függőség érzetének szomorú karikatúrájával.

Egyúttal ezen a szellemekben való hit, ha felizgatott képzelettel jár, kuruzslásra és boszorkányságra vezet. A test vagy a szellem némely előnyével, vagy akár feltűnő fogyatkozásával biró emberek könnyen jutnak a természet népeinél tekintélyre,, mintha akár önként, akár felszólítva a számos szellemek valamelyikével szövetséget kötöttek volna, a melyek mindenütt a közelben mutatják működésöket. Az önfentartás ösztöne önmagától arra tör, hogy a hatalmakkal, a melyek önkényszerűleg jó- és rosszlét felett határoznak, a kellemes modus vivendi-t helyreállítsa, s ajándékokkal kegyüket megnyerje. Minthogy itt önkényes lényekről van szó, azért is a biztosság érdekéből az ő kényök-kedvök és ravaszságuknál fogva arra törekszenek, hogy velők varázseszközzel tartós magikai összeköttetésbe jöjjenek és formalis szerződés által azokat függésbe hozzák.

A kinek ez a vakmerő lépés sikerült, s ekként a szellemvilággal való összeköttetésben ilyen közvetítő szerepének szerét ejtette akár jóhiszeműleg, akár rosszakaratú csalás utján, jóllehet ily módon is nem csekélyebb az eredménye; az ilyen az ekként nyert elsőbbséget értelme és ügyessége minden úton-módon való felhasználásával fogja kizsákmányolni, s ezen elsőbbséget mint kuruzsló pap még növelni törekszik. Az egyik részen erre hatalmas ösztön gyanánt szolgál a növekvő verseny, mig a másik részen nem kevésbbé hatalmas szövetséges a vastag babona. A hivő néptömeg szorult helyzetében s zavarában a kuruzslókhoz. fordul segélyért. Pedig az ily segély drágán lesz megfizetve; nem is csupán pénzzel ; mert a hol amaz esztelen balhiedelem uralkodik, hogy a szellemek holmi varázsidézéssel, vagy kényszerítéssel rávehetők, hogy erőiket az emberek rendelkezésére bocsássák, ott ama gonosz lelkek támadásaitól való félelemhez társul szegődik a rosszindulatú varázslóktól való folytonos rettegés. Eme rettegésből eredő egész hasznot azután a kuruzslók húzzák, kik nem ritkán abba a helyzetbe jönnek, hogy Belzebubot maga Belzebub által kell kiűzniök.

A féktelen képzelet eme gyűlöletes torzképei, melyek, mint azt a jelenben látjuk, még a legmíveltebb korra is rávetik ár-