Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)

Zárszó

526

az idegen tévtan saját képtelenségei s léhaságain minél előbb hajótörést szenvedjen. Ámde, ha ez bekövetkeznék is : a spiritiszta őrültség, a babona, melyet mi, mint a nép szellemének megrögzött tévelygését tanultunk ismerni, sohasem fog teljesen a világból eltűnni. Ötven év előtt azt írta Dr. Macculoch: »Description of the Western Islands of Scotland«-jában, a felső skótok híres látnoki adományáról: »Tényleg azon sorson ment keresztül, a melyen minden bűvészkedés: midőn megszűnt hitele, megszűnt létezni.« Ámde egy emberöltővel később, a társadalom sokkal szélesebb körében elterjedve, tekintélyre úgy, mint anyagi jólétre téve szert, újra feltalálhatta volna. Változva, mint a divat, fogja mindig a spiritizmus gyűlöletes természetét a korszellemnek megfelelő mezbe öltöztetni, s mindig számos követőkre fog találni. Úgy látszik, hogy az ideiglenes üdvrendszerhez úgy tartozik, mint a festményhez az árnyékvonások : csodával határos jelei által, állandóan szigorú intés a gondolkodó emberiségre nézve, hogy serényen kutasson az anyagi erők birodalmában, hogy a csalások műveit fölfedezze, s nem kevésbé szigorú óvás, nehogy a tekintet egészen az anyagba merüljön. A jelenkori természetfelfogás, a mely a tisztán anyagi erők s merő esetlegességek játékán sehogy sem tud felülemelkedni, nem alkalmas tükör arra, hogy az egész világ s emberiség történetét annak számtalan s titokzatos eseményeivel felfogja, s visszatükrözze. Ellenben az isteni kinyilatkoztatásból megtanuljuk, hogy e világ kezdettől fogva érintkezésben állott a szellemi lényekkel, úgy a jókkal, mint a gonoszakkal, s végig abban fog állani. Ez a kulcs igen sok talány megfejtéséhez.