Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)

Bevezetés

21

tólagos értékét felfoghassuk, egyrészt a megfelelő események körébe, melyeket a történelem és népisme szolgáltat, bevonjuk, másrészt a mostani korszellem működő erőivel és áramlataival ok- és okozati összefüggésben tárgyaljuk, akkor az úgy tűnik föl, mint az újkor keresztényellenes tévedéseinek és romlottságának utolsó előfutára, mint visszaesés a pogányság legvissza- taszítóbb myszteriumaiba.

Ez okból a tagadás szelleme, ki egykor a pogányság testébe életet lehelt és Krisztusnak mindenkoron ellensége volt, azon őrült kísérlettől, mely ezen utálatos csontvázat megpróbálta a sirból kiemelni és a divatos Ízlésnek megfelelően felékesíteni, tetszését és erkölcsi támogatását meg nem tagadhatta. S ha méltányos dolog, hogy mindenkit abban sújtson a büntetés, ami által vétkezett, úgy mindenesetre megérdemelték volna ezen modern szellemidézők azt a büntetést, hogy a tulvilági hatalmak rabságába kerüljenek.

Ámbár mi a spiritisztikus halottidézést a pogányság sötét örvényébe történt visszaesésnek tekintjük, melyben a szentatyák nézete szerint az ördögök lakoztak, mindamellett az itt szóban forgó ördögi beavatkozásnak súlypontját nem annyira a fizikai, mint inkább az erkölcsi téren keressük.

Ezzel röviden megjelöltük álláspontunkat a spiritizmussal szemben : álláspontunk egy szóval a spiritizmus ellen. Jelen munka, melyet a »Westfälisches Kirchenblatt« 1881 -ik évfolyamának 8-31. számaiban egy hosszabb értekezés előzött meg, czélul tűzte ki maga elé, az olvasót a spiritisztikus mozgalomban minden oldalról tájékozni és a számbavehető mozzanatoknak tárgyilagos előadása által azon helyzetbe hozni, hogy képes legyen azok felől magának Ítéletet alkotni.