Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
518 méltó aljasságok érdekében; az »új világvallás« emez apostolait legfölebb azzal lehet védelmezni azon elleneikkel szemben, kik a kezdődő téboly jelenségeit vélik rajtok észrevehetni, hogy bizonyos láthatatlan szellem szedte őket rá a maga sugal- maival. Zöllner tanár1) magára vállalta annak bebizonyítását, hogy Wundt kartársa — Slade véleménye szerint »medium of a strong power«, hatalmas erejű közeg — a »negyedik kiterjedés« valamely lénye által lön befolyásolva ; ezt a diagnosist legjobban lehetett volna magán Zöllner úron megtenni. A dolgok ilyetén állásában az elhunyt lipcsei tudós alkalmat vehetett volna magának sz. Ágostonnaka sátánról szóló tanávals) megismerkedni. Távol vagyunk attól, hogy figyelmen kivűl hagyjuk, vagy gyöngítsük azokat a természetes okokat, a melyek a spiritiszta járványt elősegítették, sőt már számoltunk is velők A holtak iránt való szeretetnek, s a túlvilágról szóló uj felvilágosítások után való vágyakozásnak mindig és mindenütt meg volt a maga hatása; s az erkölcsi undor, melyet az anyagelviség durvasága költött fel, szintén igen sokkal járult hozzá. A spiritizmus alaptanai valóságban nem újak, hanem régi, letetttévelyek, a melyek a kor árjában körfutásukat végzik. S ami ezen kinyilatkoztatások és tanokhoz új járult, az olyan képzelődök agyszüleménye, akik vallásukat egyéni szükségletek és kívánságok szerint szabják meg. Az egesz pedig, amint rendszerbe van szedve, nem más, mint szellemített anyagelviség, de a mely veszélyesebb, mint a durva anyagelviség. Mert a spiritizmus menedékhelyül kinál*) I. m. III. 11. s köv. 1. 2) »Hinc enim fit. ut occulto quodam judicio divino cupidi malarum rerum homines tradantur illudendi et decipiendi, pro meritis voluntatum suarum, illudentibus eos atque dicipientibus praevaricatoribus angelis, quibus ista mundi pars infima secundum pulcherrimum ordinem rerum divinae providentiae lege subjecta est. Quibus illusionibus et deceptionibus evenit, ut istis superstitiosis et perniciosis divinationum generibus multa praeterita et futura dicantur nec aliter accidant quam dicuntur ; multaque observantibus secundum observationes suas eveniant, quibus implicati curiosiores fiant et sese magis magisque inserant multiplicibus laqueis perniciosissimi erroris.« De doctr. christ. 1. 2. c. 23. Opp. E d. M a u r. Antwerpiae 1700. Tom. IU. p. 25.
