Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)

VIII. Elméletek

tikus magyarázattól, melyet ő szükségesnek látott egy hossza okoskodás tárgyává tenni.x) Rövidre fogjuk a dolgot.

A tér bölcseleté sok ideig termékeny talaja volt az absur- dumoknak, csak Okén meghatározására emlékezzünk vissza : ».A tér az állva maradt idő«, ennek párja az lenne körülbelül : »az egyenes vonal az anyag jó lelkiismerete.« De Zöllner térelmélete egy hajszállal sem külömb. Ő maga megvallja, hogy egy négykiterjedésü térről sem szemléletet, sem képzeletet nem szerezhetünk magunknak; de úgy véli ő, hogy »fogalmat« igen. De ez is tévedés. Bármit tételezzenek is föl a négyes kiterjedésű tér védelmezői, hogy felfoghatóságát nyilvánvalóvá tegyék, ez csak csupa feltételezés, tiszta fikczió. Ha lehetséges volna pl. az egyenes vonalat mint egykiterjedésü tért, a síkot vagy felületet mini kétkiterjedésű tért jelelni meg, oly értelemben, miként a testet mint háromkiterjedésü tért, akkor mindenesetre lehetséges volna ezen általános fogalomra: »tér«, jutni ; de a feltevés nem áll, mert a valóságban a vonalat nem lehet elválasztani a felülettől és ez utóbbi a háromkiterjedésü testtől külön nem létezik. Ez az oka, hogy egy vagy két kiterjedést mint tért nem gondolhatunk magunknak, és elvont mennyiségtani dolgokkal, csupán vonalakkal és felületekkel magunktól egybekapcsoljuk a harmadik kiterjedés képzetét.

Amily kevéssé vagyunk képesek egy vagy két, vagy amint a tréfás ember hozzátenné, öthatod kiterjedésű lényeket^gon- dolni, ép oly kevéssé tudjuk felfogni a négyeskiterjedésü lényeket. Akár ideális, akár reális értelemben fogjuk is fel a tért, csupán az előttünk ismeretes kiterjedések szerint vagyunk képesek azt elképzelni, és minden lényt, mely egyáltalában tért foglal el, csakis a magasság (mélység), hosszúság és szélesség három irányában tudunk egy más lénytől megkülömböz- tetni. De aki a negyedik kiterjedés lehetőségét megengedi, az ötödik, hatodik kiterjedést, szóval a kiterjedések végtelen sorát kénytelen megengedni.

Azon hasonlatok, a melyeknek segítségével Zöllner az. ő hypothézisét felfoghatóvá tenni igyekezik, annak képtelensé-