Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
492 »A negyedik kiterjedés irányából tekintve a dolgot, a há- romkiterjedésben zárt tér nyitott és pedig annál nagyobb távolságban van testünk helyétől, minél magasabbra emelkedik a lélek a negyedik kiterjedésbe. Itt tehát növekvő emelkedéssel a negyedik kiterjedés felé oly mértékben tágúl három irányban belátható tér, amint a föld felülete fölé történő emelkedésnél a geometriai szabályok szerint a kétirányban áttekinthető vízszintes irány kiterjed. A három kiterjedésű térben is csak azáltal keletkezik bennünk egyes nyugvó testnek helyváltoztatásáról valamely képzet, pl. ha egy léghajó kosarában foglalunk helyet, ha a képzeteink a tárgyakról változnak. Az út és mód, amint ez végbemegy, pl. mostani szervezetünknél a látási szerv által, az előbb említett ténynek csak formaisága és szerves képződésünk, azaz testünknek változó formáitól függ, amelyek által lelkűnknek valamit szemlélhetővé teszünk. Slade lelke tehát az első esetben annyiban emelkedett a negyedik kiterjedésbe, hogy előtte az ott levő dobozok tartalma körvonalaiban láthatóvá vált. A második esetben egy négyes kiterjedésű értelmes lény oly magasból nézett le ránk, hogy megláthatta a négyszögletes doboz tartalmát, és ezt a palavessző segítségével a táblán lerajzolhatta.« Zöllner csomó-kisérleteit, melyek szerinte szintén elfogadhatóvá teszik az új térelméletet, már előbb !) közöltük ; a fénytüneményeket, melyekben szintén nézetének további megerősítését keresi, mellőzhetjük, mert ő maga sincsen e nemű észleleteinek megbízhatóságáról meggyőződve A Z ö 11 n e r által felállított térelmélet legrégibb pártolói MoreHen r i k angol theosof, sz. 1614-ben Grauthamban, és a protestáns mystikus Oetinger Fr. Kristóf (1702—1782) ésFricker János Lajos dettingeni lelkész Urach mellett (1729—1761). More a szellemeknek egy »spissitudo essentialis«-t tulajdonít, a melyet ő »quarta dimensio«-nak nevez.2) Oetin>) Lásd fent 202. 1. ■) »Ubicunque«, így szól »Enchiridion metaphysicum« czímü és 1671-ben megjelent főmunkájában P. I. c. 28. §. 7, »vel plures vei plus essentiae in aliquo Ubi continetur, quam quod amplitudinem huius adaequat, ibi agnoscitur quarta haec dimensio, quam appello spissitudinem essentialem.« V. ö. Zimmermann Rób. müvét: Henry More und die vierte Dimension des Raumes. Bées, 1881. 37.1.
