Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)

VIII. Elméletek

laszt nem kap. Feléje közeledik, megtapogatja s karját és testét merevnek s hidegnek találja. Majd eltűnik a jelenség, ő megijed s felindulásában kimegy, ámbátor már késő van, s a küszöböt átlépve egy csoport embert lát, a kik valami terhet visznek, testvérének tetemét, a ki lováról leesett s holtan találták meg. J)

Nehány csodálatos és érdekes-szellemmegjelenésről Brunner Sebestyén tesz említést »Woher? Wohin?« ez. könyvében. Brunner közvetetlen annak szájából hallotta azokat, a kivel azok megtörténtek. Ez S a i 1 e r püspök egyik tanítványa s ked- veltje volt, Weber 1. K. az akkori mittelbergi káplán All- gauban.

Hideg zivataros téli nap volt. Weber plébánosával asztalhoz ült. Ekkor egy szegényesen öltözött fiú jött s panaszos hangon alamizsnát kért. Bebocsátották s enni adtak neki. Ez megköszönte s ismét el akart menni, de oly gyöngének s betegnek érezte magát, hogy nem volt képes elmenni. Weber azt tanácsolta, hogy rendezzenek be neki egy kis szobát, a melyben a kapuczinusok szoktak meghálni, ha ide jöttek. A plébános helyesnek találta. W e b e r lefektette a gyermeket s orvost hivatott, a ki azt mondá, hogy erős láz fog kitörni rajta. A jó káplán a legnagyobb szeretettel gondozta a fiút, s midőn láza megszűnt, beszélgetésbe elegyedett vele s ekkor megtudta, hogy a szerencsétlen apa s anya nélkül bolyong a világban, s nincs senkije, a ki köteles lenne őt felfogadni. Oktatásokat adott neki a vallásból ; a fiú igen fogékonynak mutatkozott a vallás dolgai iránt, s nagy örömmel tette magáéivá a tanításokat, úgy hogy Webernek sok örömet szerzett. A betegség azonban sorvasztó lázzá vált, a mely kioltotta a gyermek életét. Azon őszszel meghalt.

>) Egy újabb idejű szellemesetnél, a melynél a vallomások birói- lag jegyzőkönyvbe vétettek, azon csodálatos körülmény jött elő, hogy a megjelenő szellemet épen az nem látta, a kivel összeköttetésben volt s a kinek ágya előtt mutatkozott, mert ez aludt, hanem látta két fogolytársa ; később természetesen az is látta, a kit illetett, s a ki ezáltal annyira megrémült, hogy hét mérgezést vallott be. Verhandlungen des Assisenhofes in Mainz über die Giftmörderin Margarethe Jäger. Mainz, 1835.